Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Baraczka István: A magyar nyelv ügye Pest, Buda és Óbuda közigazgatásában 49-59

50 BARACZKA ISTVÁN Budán hasonlóképen már a XVII. századvégi jegyzőkönyvek németnyelvű bejegyzései között olvashatunk latin kifejezéseket. A végzés »decretum«, az ülés »sessio« ; az ugyanazon napon tárgyalt ügyek előtt »eodem dato«, az ülésen megjelentek neve előtt »praesentibus«, és ha a tanácsbeliek teljes számban megjelentek, »praesentibus omnibus« kifejezéseket olvasunk.

5

) Az 1691. évi tanácsülési jegyzőkönyvben keltezés nélkül szerepel egy, a tanácstól származó, latinnyelvű levél »ad Judicem Vesprimiensem«, amit a január 31-i és február 7-i ülések között jegyeztek be. A levél aláírása : »Consul et totus Senatus hic«.

6

) A »Pro impetranda parochia inferioris civitatis« ügyében 1698 november 24-én történt intézkedést és a »Humillima instantia P. Caesaréi Ord. Min. S. Francisci«-féle előterjesztést 1699 január 26-án szintén latinnyelvű bejegyzésben olvashatjuk, azonban ez utóbbira már német nyelven hozza meg végzését a tanács.

7

). A magyar nyelv ilyenformán az újonnan éledő pesti és budai közigazgatásban is mostoha gyermek marad. Csak itt-ott bukkan fel a tanácsülési jegyzőkönyvekben egy-egy név formájában, amiket azután latin betűkkel és magyar alakjukban jegyeznek be a gótbetűs német szöveg közé. így olvashatjuk 1694 június 25-én a pesti tanácsülési jegyzőkönyvben : »Nemes János darumb weil er.. .<<

8

) stb., vagy ugyanott 1696 február 3-án: »János Diák klagt...«

9

) stb. bejegyzéseket. Az 1688—1696. évi pesti tanácsülési jegyzőkönyvhöz fűzött »Register«-ben pedig Czizmazia Gergel, Forgatsné Hlisabet neve után a Frühwirt nevét csakúgy gót betűkkel vezetik be, mint Gabor Szabó és Horuat Peter neve között a Heidtlerét.

10

) Mindez természetesnek látszik, ha számot vetünk azzal a körülménnyel, hogy a magyarországi közigazgatás maga is — bár kétségtelenül magyarszellemű — de latinnyelvű volt. A telepesek akkommodációja szempontjából a latinnyelvű közigazgatásra nincsen okunk követ dobni. Aziíj lakosokra irányuló latin hatás ugyanis, bármilyen paradoxul hangozzék is, voltaképen idegennyelvű köntösben magyar hatás volt. A latin nyelv hatásának eredményességét több körülmény segíthette elő. Egyrészt a telepesek régi hazájában a feltörekvő nemzeti kultúra éppen a XVII. században vívta döntő harcát a latinitással, és ez a harc kivándorlásuk idejére nem zárult le teljesen. Ilyenformán már hazulról hozhattaklatinhatágokat. Másrészt a pesti és budai közigazgatás a dolog természete szerint nem lehetett elszigetelt, számos szál fűzte fölé- és igen sok esetben mellérendelt más közigazgatási hatóságokhoz, amelyeknek nyelve úgyszólván általánosan latin. Továbbá és nem utolsó sorban elősegíthette a latin nyelv hatását annak holtnyelvi mivolta. A telepesek származási és lelki összetartozásukat, tradícióikat a legkevésbbé láthatták veszélyeztetve a latin nyelvvel, amely azonban így is egyre szorosabban fűzte őket annak a szellemnek életformáihoz, igényeihez és kultúrájához, amellyel holtnyelvi mivoltának ellenére Magyarországon telítve volt. . A latin nyelv közvetítő és kiegyenlítő szerepe pesti, budai és óbudai vonatkozásban a XVIII. század folyamán sem engedi a mérleg serpenyőjét a magyar nyelv ügyének rovására billenni. A még távolról sem nemzetiségi alapokon, de mindenesetre felbukkanó magyarnyelvi problémákkal