Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Baraczka István: A magyar nyelv ügye Pest, Buda és Óbuda közigazgatásában 49-59

A MAGYAR NYEIyV ÜGYE PEST, BUDA ES ÓBUDA KÖZIGAZGATÁSÁBAN 51 a pesti, budai és óbudai tanács könnyűszerrel megalkudhatott és meg is ^alkudott. Nincs itt másról szó, mint arról, hogy a magisztrátusok joghatóságának területén lakó magyar nemzetiségűek és nyelvűek magyarnyelven állítják ki kötelezvényeiket, magyarul írják végrendeleteiket, magyarul teszik meg judicialis ügyekben vallomásaikat és igencsak ritka esetben magyarul instálják meg a tanácsot.

11

) A mellérendelt közigazgatási hatóságok —- elsősorban a megyék és ritkábban a városok — magyarnyelvű megkeresései sem hozzák zavarba a magisztrátust. Változatlanul németül, illetőleg hovatovább latinul folyik a közigazgatás és magyarnyelvű megkeresésre is latinul hozzák meg a határozatot.

12

) Ha figyelembe vesszük á jobbára csak külső tényezők magyarnyelvű iratait is, akkor beszélhetünk a pesti, budai és óbudai közigazgatás háromnyelvűségéről, ami a német nyelv kezdeti kizárólagosságát tekintve valóban nagy lépés'a magyar nyelv ügyének ideáljai felé. Sajnos, az ideálok túlságosan messze látszottak a látóhatár peremén, és II. József nyelvrendelete ködbe veszti fényeiket. A helytartótanács leiratának 2. bekezdésében foglaltak, melyek nyelvi állapotainkra vetnek fényt, nem járnak messze az igazságtól : »Si hungara Vernacula in eodem Hungáriáé Regno, Partibusque illi adnexis, magno item Transylvaniae Principatu communis foret, posset tum equidem in ipsis etiam pertractandis publicis Negotiis illius usus fieri, ast notum est, germanicam, illyricant cum multipíicibus illius dialectis, item vallachicam adeo perinde in usu esse, ut hungarica pro communi lingua haberi omnino nequeat.«

13

} A Révai, Bessenyei és társaik által indított magyarnyelvi mozgalom azonban — melyet hívei nem mártottak még a politika kétes gyógyhatású vizeibe — nem hozhatta még meg a nyelvrendelet idejére gyümölcseit. Nagyon messze járt még attól, hogy hatása a közigazgatási nyelv területén is számottévő eredményeket mutathatott volna fel. Természetes, hogy II. József rendelete gyökerestül kitépte a közigazgatási magyar nyelv amúgyis zsenge hajtásait. A császár 1784 május 11-én kiadott rendelete, melyben a német nyelvet hivatalos nyelvül elrendeli —- mint annyi más intézkedése — szelet vetett és vihart aratott. Országos viszonylatban pedig olyan küzdelmet kezdeményezett a magyar nyelv érdekében, melynek zajától egy fél évSzázadon keresztül hangos volt politikai életünk. A rendelet a helytartótanács ' útján, 1784 május 18-án, egyazon napon jut el a pesti és budai tanácshoz. A két városra vonatkozó részét a rendelet harmadik pontjában olvashatjuk: »Tertio. A prima Novembris 1785. cuncti Comitatus, L,iberae Regiaeque Civitates, Districtus item separatas portas habentes, ac respective sedes, cuncta item subalterna cameralia Officia, universa sua Negotia lingua germanica tractare, ac in hac tani Relationes suis Instantiis, demissas item ad R. Majestatem suam Remonstrationes, prout et cunctas invicem ducendas Correspondentias exarare debebunt ; Quemadmodum etiam Cancellariae Regiae Hungarico Transylvanico Aulicae in Mandatis datum est, ut Bxpeditiones ad subalternas Jurisdictiónes, Comitatus videlicet et Civitates, nec non Districtus separatas portas habentes dimittendas, út superius dictum est, usque prímám Novembris 1785. latino Idiomate, dein vSpatio duorum annorum tarn easdem, quam et universas Litteras