Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84
76 JUHÁSZ I^AJOS következtében, és az 1860-as évek végén már Pest bonyolította le az ország gabonakivitelének 10%-át. 1869-ben történt a megtorpanás. 8-7 millióról 4 millióra esett vissza az évi kivitel. Ez a nagyarányú csökkenés magában véve még nem lett volna veszélyes, mert a rossz termés következtében ugyanilyen arányban süllyedt az egész ország kivitele, és Pest a magyar gabonaexportnak még mindig 8%-át tartotta kezében. A következő évben azonban 2-2 millióra, 1871-ben 2 millióra, 1872-ben és 1873-ban pedig már l-l millióra apadt a fővárosból külföldre szállított gabonamennyiség, jóllehet országos viszonylatban nem találkozunk hasonló jelenséggel. A főváros gabonakereskedelme rohamosan vesztett jelentőségéből, 1870-ben a magyar exportnak már csak 3%-ában, 1871-ben csak 2-75%-ában részesedett. Nemcsak hogy Odesszával szemben szóba sem jöhetett többé, hanem túlszárnyalta Bécs is, és háttérbe szorult Győrrel, Temesvárral, Szegeddel szemben. E hanyatlásban kétségtelenül több ok játszott közre. Ezek közül legelső helyen említhető talán a fővárosra nézve káros vasútpolitika, amely a budapest—zimonyi és budapest—szőnyi vonalat akkor még nem építette meg. A főváros kereskedelmét sújtotta az úgynevezett különbözeti díjszabás, amely annyival költségesebbé tette a szállítást Budapesten keresztül, mint ha az áru a főváros elkerülésével egyenesen megy külföldre, hogy ez a különbség Szegedről mázsánkint 8 kr.-t jelentett. Nem utolsó sorban riasztotta el Pest felől az árut a magas városi illeték és az a sajnos körülmény, hogy »minden sürgetés, rimánkodás, valamint annak dacára, hogy Bécs e tekintetben minket megelőzni készült, Pesten bírtunk ugyan sugárutakkal, de gabonaraktárakkal még nem«. 22 ) De nemcsak a gabonakereskedelem szenvedett a közraktárak hiánya miatt. Mióta a kereskedésben a spekuláció egyre nagyobb tért hódított, csak a jól szervezett, kellően központosított és a szükséges intézményekkel ellátott kereskedelem tudta állni a versenyt. Ezen szempontoknál fogva pedig a pesti kereskedelem legtöbb ága nem nélkülözhette tovább a közraktárakat, hacsak nem akart eleve lemondani a kedvező földrajzi helyzetnél fogva őt megillető szerepről. A köz- és szabadraktárak messziről vonzzák az árut, előbb-utóbb minden egyéb intézkedésnél biztosabban érvényesül központosító hatásuk. Tapasztalható volt ez akkoriban München példáján, vagy még jobban az északamerikai St. I,ouisén, ahol az 1870-ben épített közraktárak a gabonaforgalmat 4 és % millió mázsáról néhány éven belül 14 1 / 3 millióra növelték. Ugyanilyen hatással lehetett volna ez az intézmény Budapesten és emelte volna a város jelentőségét, nemcsak Magyarországon, hanem a Balkánon is. A gabonakereskedelem terén ez nem volt kétséges, és épp így kiütközött a raktárhiány a lisztkereskedelemben. A magyar gyapjúkereskedelem, amely a világpiacról már kiszorult, szintén a közés szabadraktáraktól várta fellendülését, az erdélyi román, szerb és török gyapjúkereskedelemnek megszerzését. A kézműipari termékek számára viszont új piacot nyithatott volna és a Kelet felé való közvetítést könnyítette volna meg. A dohány-, bőr-, szesz- és borkereskedelem egyaránt állandó várakozással és reménykedéssel nézett a közraktárak megvalósulása elé. 23 ) A fővárosi kereskedelem egységesen foglalt állást a közraktárak ügyében, legfeljebb a kivitel egyes részletére nézve ágaztak el a nézetek
