Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84
A KÖZRAKTÁR-KÉRDÉS PESTEN A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉN 77 az érdekek különbözősége szerint. Teljesen azonos érdek vezette azonban az egész pesti kereskedelmet a bécsi konkmrrencia elleni védekezésben> amikor előállt az a helyzet, hogy Bées a közraktárak terén megelőzte a magyar fővárost. Bécsben különösen az az 1866-i rendelet hatott serkentőleg a közraktárak létesítésére, amely vámolatlan külföldi áruk számára készített szabad raktárakra és vám- s illetékmentes áruk befogadására szolgáló közönséges raktárakra vonatkozólag rendelkezett. A pénzügyi ellenőrzést nehézkesen szabályozó és az előlegezést korlátozó intézkedései miatt azonban lassan jelentkezett a hatása. Csak 1869-ben kezdett érdeklődni a Wiener Handelsbank közraktári üzlet iránt, kibérelvén érre a célra egy cukorgyár üressé vált helyiségeit'. A vállalkozás sikerült, a rendelkezésre álló férőhely rövid időn belül szűknek bizonyult. A Wiener Handelsbanknak az Unionbankkal való fúziója után az utóbbi átvette a közraktárak kezelését is, amelyek azonban a szükségletnek ekkor már egyre kevésbbé tudtak megfelelni. Mind erősebben hallatta szavát az a követelés, hogy a meglévő közraktárak helyett újat, az igényeket jobban kielégítőt kell létesíteni. A kérdést ekkor a bécsi városi tanács vette kezébe, hogy minél előbbi elintézésével a kereskedelem kívánságát lehetőleg maradék nélkül kielégítse. 24 ) Teljesen érthető tehát, ha ilyen körülmények között a pesti kereskedők sem maradhattak tétlenül. A pesti közgyűléseken szinte félévenkint megújították érdeklődő és sürgető felszólalásukat a közraktár ügyében; 1872 november 20-án Weisz Bernát kívánt felvilágosítást a Matolay-féle indítványra szerkesztett országgyűlési felirat sorsáról, s minthogy a fővároshoz ezen február 7-i memorandumra még semmi formában sem érkezett válasz, javaslatára újabb sürgető kérvényt terjesztett fel a közgyűlés a képviselőházhoz és a kormányhoz egyaránt, hangsúlyozva, hogy »elsősorban a közraktárak létesítése által nyerné meg Budapest kereskedelme és ipara azon segélyeszközt, amelynek segítségével nemcsak jelenlegi aggasztömérvű megállapodottságából lépne ki, hanem olyan erőre is emelkednék, hogy Bécs városának a gabonakereskedés meghódítására célzó intézkedéseit is eredményükben megerőtleníthetnék«. Minthogy ez az újabb sürgetés sem vezetett eredményre, az 1873 április 23-án tartott közgyűlésen Simon Florent a főváros és az ország kereskedelmének érdekére hivatkozva és különös tekintettel azon erőfeszítésre, amelyet Bécs városa a közraktár életbeléptetése érdekében kifejt, a kormánynak ismételt megkeresését indítványozta s ez alkalommal a gyors döntést szorgalmazó feliratot a polgármester vezetésével külön küldöttség adta át a közmunkaés közlekedésügyi miniszternek. A kormányt ekkor a Wass-féle tervezet foglalkoztatta, látszólag tehát a kérdés jó mederben haladt ; a válság közbejöttével, 1874-re azonban megint kezdeti stádiumba esett vissza. Vigasztalan sorsa nem kerülhette el az 1874 április 13-án Havas I. elelriöklete alatt a budapesti terménykereskedelem emelése ügyében tartott értekezlet figyelmét, s midőn ezen ankét javaslatára az április 22-i fővárosi közgyűlés 24 tagú bizottságot küldött ki, abból a célból, hogy tárja fék a kereskedelem hanyatlásának okait és jelölje ki a fellendülésre vezető módokat, ezen bizottság megalakulásakor: Kamermayer Károly megnyitó beszéde az országnak a fővárosra nézve hátrányos közlekedési
