Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84
A KÖZRAKTÁR-KÉRDÉS PESTEN A XIX. SZAZAD KÖZEPÉN 73 raktárak a Dunapart melyik szakaszán, milyen arányban terveztessenek. A Dunaszabályozási Felügyelőség saját megítélése szerint három tervet készített. Az első terv a soroksári Dunaág elrekesztése által létesítendő kikötővel kapcsolatban a Duna balpartján, a második a soroksári Dunaág jobbpartján, a Csepel-sziget csúcsától délre, a harmadik pedig a pesti Dunaparton a vámház és a tábori kórház között helyezné el a közraktárakat. Magának a közraktári telepnek berendezése mindhárom terv szerint nagyjában azonos : rakodóhelyek, emeletes kezelési épületek, nyitott és fedett raktárak, két egymással párhuzamos termékraktár, silók, gépház és víztorony, kellő számú emelőgép és vasútvonal alkotnák. A Dunaszabályozási Felügyelőségnek ezen, 1872 július 7-én benyújtott terveit a minisztérium a Dunaszabályozási Állandó Bizottságnak adta ki felülvizsgálatra. Beható tanulmányozás után a bizottság a vámház alatti terv részletes kidolgozását javasolta, bár a soroksári kikötő terve iránt is nagy érdeklődést mutatott, amelyre nézve meghallgatta Coumes Gyula inspecteur général des ponts et chaussées de France véleményét is. A raktárépületek számának és befogadóképességének végső eldöntése céljából szükségesnek tartotta a főváros áruforgalmának pontos ismeretét és erre vonatkozó adatoknak a Kereskedelmi és Iparkamarától való beszerzését. Egy újabb jelentésében a közraktár helyét véglegesen a vámház alatt jelölte ki, arányaira nézve pedig hangsúlyozta, hogy ne legyen a felmerülő szükséglethez képest túl nagy és költséges, mert elsősorban olcsó beraktározás a cél. Beszerzett adatai alapján körülbélül 3 és % millió mérő gabona és 1 millió mázsa egyéb áru befogadására kell alapítani a terveket. Az egész munkálatból a rakpart és vasútvonal kiépítését vállalja a kormány, a raktár és egyéb épületek a vállalkozó magántársaság költségére létesüljenek. 1872 augusztus 28-án a Dunaszabályozási Felügyelőség is elkészült a vámház alatti tervével, amely szerint nyílt és zárt raktárakkal 2 és % millió mérő gabona befogadására alkalmas háromemeletes magtárral, % millió mérős silo-val, kezelési hivatalokkal, gépházzal berendezett telep foglal helyet a feltöltött, védfallal ellátott parton. A költségvetés azonban felette magas végeredményt mutatott : különböző megoldások szerint 18—19 miirió forint között mozgott. Ilyen drága intézmény már eleve kevés sikerrel nézhetett a jövő elé ; nehezen alakul társaság, amely ekkora tőkét közraktári üzletbe fektet bele. A minisztérium sem fűzött sok reményt a terv keresztülviteléhez, kisebb arányokban, szűkebb költségvetési keretek között inkább kivihetőnek tartotta. 21 ) Ez a felfogás érvényesült már a minisztérium megbízásából Herrich Károly által készített közraktári törvényjavaslatban. E törvényjavaslat »a közforgalom és kereskedelem könnyítése céljából« a vámház és összekötő vasút között félmillió mázsányi áru befogadására alkalmas közraktár és magtár felépítését kívánta, majd ennek elkészültével és a forgalom növekedtével további egymillió mázsa hosszabb időre beraktározandó áru számára a soroksári Dunaágnak pesti oldalán újabb raktárak építését rendelte el és ajánlatosnak tartotta előzetes gondoskodásként a Csepelszigeten a kikötő mentén húzódó part ilyen célra való biztosítását. Az építkezéseket a közmunka -és közlekedésügyi miniszterrel szerződő magánvállalkozó hajtsa végre, a kormány csupán bizonyos állami hozzájárulást
