Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Juhász Lajos: A közraktár-kérdés Pesten a XIX. század közepén 60-84

74 JUHÁSZ I,AJOS ajánljon fel. A közraktári vállalkozással warrant-üzlet (bizományi üzlet) is legyen kapcsolatos. A javaslat indokolása aztán bővebben kifejti, hogy mivel évenkint körülbelül 12 millió mázsa gabona és 3-4 millió mázsa liszt érkezik Pestre, amely mennyiségnek csak kis hányada igényel itt legnagyobb részben rövid, 25—30 napos időtartamra elhelyezést, 1 millió mázsa gabona és liszt, valamint % millió mázsa egyéb áru beraktározásával kell számolni. Bár a fővárosi raktárak elhelyezésére legmegfelelőbb helynek a Csepel-szigetet tartja, a nagy távolságot és a jelenlegi kisebb szükségletet tekintve, célravezetőnek gondolja a javaslatban érvényre jutott megosztást, a végső cél fokozatos megközelítését. Minthogy a gabona nem messziről érkezik és nem. marad sokáig beraktározva, különösebb berendezést és kezelést nem igényel, beraktározásához tehát költségesebb építmények helyett többemeletes, közönséges magtárakat is elégségesnek tart. Az állam szerepe az egész kérdéssel kapcsolatban csak arra szorítkozzék, hogy a partfalat és vasútvonalat megépíti, gondoskodik a később igénybeveendő területek felől és az építéshez esetleg állami támogatás formájában hozzájárul. Minden egyéb a magánvállalkozás feladata. Ez a törvényjavaslat parlamenti tárgyalás elé sosem került. Különböző minisztériumi bizottságok még egy ideig elvi jellegű vitát folytattak a fővárosi közraktárak ügyében, majd a magánvállalkozás újabb érdeklődése e meddő munkának is elejét vette, a törvényjavaslatot pedig egyszer és mindenkorra félretették. A magántőke részéről ismét megnyilvánuló érdeklődést Wass Samu gróf és érdektársainak entrepot és dokkok tárgyában készített tervezete jelentette, amelyet még 1872 április 15-én juttattak a kormány elé. A kereskedelmi minisztérium akkori tervüket tárgj^alás alapjául nem fogadta el, mire a vállalkozók 1873 január 11-én újabb emlékiratot terjesztettek be. Ebben felhívták a kormány figyelmét arra, hogy a budapesti, sőt az egész magyar kereskedelemnek milyen nagy érdeke fűződik ezen intézmény létrejöttéhez, és azokra a veszélyekre, amelyek a további késedelmeskedésből származhatnak. Közölték, hogy saját vállalkozásukban készek egy közraktári, előlegezési és bizományi üzletet létesíteni. A kérdés technikai részének lebonyolítására sikerült megnyerniök W. Wilson angol mérnököt, aki a londoni Mylvall-dokk építője, a pénzügyi részhez pedig J. Reed Iyongham londoni kereskedő tőkéjét, aki az említett angol vállalkozást is finanszírozta. Két tervet készítettek, egyet a soroksári Dunaágban való elhelyezés esetére, a másikat a vámház alattira és ezen tervek közti választás jogát fenntartották a kormánynak. A vállalkozáshoz a kormánytól csupán 90 évre szóló engedélyt kértek, az igénybevett föld- és vízterület ingyenes átengedését és adó-, illeték- és bélyegmentességet. 90 év múlva a vállalat az államra száll át. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter közölte a vállalkozókkal, hogy 200.000 forint biztosíték letétbehelyezése esetén kész a benyújtott kérés tárgyalását elrendelni, s miután ezen feltételét a foryamodók rövid időn belül teljesítették, Hieronymi Károly miniszteri tanácsost bízta meg a tárgyalások vezetésével. A közmunkaügyi, kereskedelmi és pénzügyminisztériumok bevonásával tartott minisztériumközi tárgyalás március végén folyt le, amelynek során megállapítást nyert, hogy a benyújtott tervek lényegesen eltérnek a kormány részéről a Dunaszabályozási Fel-