Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Baraczka István: A magyar nyelv ügye Pest, Buda és Óbuda közigazgatásában 49-59
A MAGYAR NYELV ÜGYE PEST, BUDA ES ÓBUDA KÖZIGAZGATÁSÁBAN 57 A pesti községtanács 1860 augusztus 14-én foglalkozik először a magyar nyelv ügyével megállapítván, hogy hazánkban a nemzeti élet oly mértékben fejlődik, hogy azt Pest városa többé észrevétlenül nem hagyhatja. 27 ) Elérkezettnek látja az időt a magyar nyelv jogaiba való visszahelyezésére és úgy véli, hogy a haza bizodalmas várakozással tekint felé. Elhatározza tehát, hogy már ugyanezen ülés jegyzőkönyvét magyarul vezeti — bár fordításképen megszerkeszti németül is egynémely tanácstagra való tekintettel. Felhívja egyúttal Pest városa tanácsát, hogy a maga hatáskörében is igyekezzék a nemzeti nyelvnek illő érvényt szerezni, Éppen három héttel később, szeptember 5-én foglalkozik a tanács a magyar nyelv ügyével. 38 ) Mindenekelőtt örömteljes készségét jelenti ki, a nemzeti nyelv előmozdításában résztvehetni. Miután pedig véleménye szerint sem törvényt, sem más törvényes rendelkezést nem sért, sőt a haza irányában kötelességet teljesít: közakaratúlag hozza meg határozatát: »1. A belső kezelési és igazgatási nyelv kizárólag a magyar leend, mi folytán a kebelbéli hivatalok meghagyásokat és utasításokat egyedül e nyelven nyerendenek és ugyanabban vonatkozó jelentéseiket tenni tartozzanak. 2. A belföldi, e tanáccsal egy polcon álló közigazgatási és törvényszéki hatóságokkal előforduló levelezésekben szabály gyanánt ezentúl csak a magyar nyelv használtassék.« 39 ) Egyedül a katonai és külföldi hatóságokhoz, valamint a császári és királyi helytartósághoz intézendő iratok tekintetében tesz engedményt a német nyelv javára, de csupán azért, mert »a méltányosságon nem akar csorbát ejteni«. A határozatot még aznap közli az összes hivatalokkal és tíz nappal később már arról is gondoskodik, hogy gyakorlatüag is minden nagyobb nehézség nélkül megvalósuljon. Szeptember 15-én ugyanis a »hivatalos műszavak magyar nyelvben! megállapítása« tárgyában újabb határozatot hoz a tanács és felszólítja az összes hivatalokat, hogy kiki mutassa be a működési körébe vágó és eddig használatban volt német műszavaknak jegyzékét, melyeknek helyes magyar kifejezésekkel való pótlására külön bizottságot tervez. 40 ) Sehol nem intézkedik azonban a tanács a hivatalnokok magyar nyelvtanulása felől, sőt úgy- látszik egy későbbi intézkedéséből, hogy a nemzeti nyelv ismeretét mindenki részéről feltételezi. így mikor a mérnöki hivatal vezetője németnyelvű előterjesztésében —- bár különös Örömmel veszi tudomásul a nemzeti nyelv bevezetését —- azt jelenti, hogy két mérnöke nem tud magyarul és a mérnöki iskolák németnyelvűek lévén, a mérnöki szakkifejezések alkalmazása körül aggodalmai vannak,, mindent egybevetve, a tanács magyarnyelvi rendeletének eleget tenni nem tud : a tanács ridegen elutasítja érveléseit. 41 ) Szigorúan meghagyja a mérnöki hivatalnak, hogy a tanács határozatának megfelelően, ügyvitelében a nemzeti nyelvet alkalmazza, »a magyar nyelvet használni szoros kötelességének ismerje, mert az a nehezmény, mintha a magyar nyelvben a műtani műszavak hiányoznának — merőben alaptalan«. Egyenesen tiszteletlenségnek és engedetlenségnek minősíti a határozatával szemben megnyilvánult ellenvéleményt és hasonló eset ismétlődésével »komolyabb intézkedéséket« helyez kilátásba.
