Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Baraczka István: A magyar nyelv ügye Pest, Buda és Óbuda közigazgatásában 49-59
58 BARAÇZKA ISTVÁN A mérnöki hivatal jelentésének hangjából úgy látszik arra következtetett a tanács, hogy ott a nemzeti nyelvre vonatkozó intézkedéseinek egyenesen útját állják. Egyébként tisztában volt a kezdeti nehézségekkel és nem egy esetben megértést tanúsított. Kitűnik ez abból is, hogy amikor az egyes hivatalok németnyelvű »műszavaikat« elébe terjesztik, a jegyzékeket kísérő jelentések egynémelyike németnyelvű, és a tanács egyetlenegy hivatalt sem ró meg németnyelvű kísérő jelentéseért. Magyar nyelven küldi a tanácshoz jelentését a levéltár, a számvevőhivatal, az iktatóhivatal, az összeírási hivatal, a Rókus-kórház gondnoki hivatala és a városi szegényápolda gondnoksága. A műszavak legterjedelmesebb jegyzékét a levéltár mutatja be, ami természetes is, mert az egész közigazgatás írásbeli lecsapódása lévén, úgyszólván minden ügy megfordult a kezén. Egyedül a Rókus-kórház gondnoki hivatala állít össze a műszavakról kéthasábos jegyzéket német és magyar nyelven. A kifejezések közül alig egynehány kivételével csaknem valamennyi ma is él közigazgatásunk nyelvében és egyúttal letagadhatatlan bizonyítéka akkori közigazgatási nyelvünk használhatóságának. (Pl. Communicat : közlemény, Kurkosten :. ápolási díjak, Dupplicat : másolat, Certificat : bizonyítvány, ArmutsZeugniss : szegénységi bizonyítvány, Unterbreiten : felterjeszteni, Amtshandlung : tiszti eljárás, Diurnist : díjnok, Superrevision : felülvizsgálat, Bezirk: kerület, Exemplar: példány stb.) 42 ) Pest város hivatalaiban már a részletkérdések megoldása folyik, amikor a magyar királyi helytartóságtól megérkezik a november 23-i keltezéssel aláírt, 34.303. számú, Budáról már jól ismert magyarnyelvi rendelet, mely az október 20-i királyi rendelkezéseket tartalmazza. Az iratot a helytartóság a városi tanácshoz címezi, és november 30-ával iktatják. A tanács csak 1861 január 9-én juttatja az iratokat rendeltetési helyükre, a közgyűlés elé. A közgyűlés »komoly nehezteléssel« foglalkozik a leirattal. Részben azért, mert mellőzve érzi magát, hogy az irat a tanács közbeiktatásával jut el hozzá, másrészt azért, mert a neki kijáró címet nem kapta meg az iraton. A közgyűlés határozatának hangja mindenesetre magán viseli a sértődöttség hangulatát, de felháborodása ellenére sem téved, amikor a határozatban —- 1861 január 16-án — kimondja, hogy »Pest város hatósága a nyelvkérdésben annyira tisztában van önmagával és a város közönségével, hogy ezen helytartósági utasítást egyszerűen csak tudomásul veheti.«* 3 ) A közgyűlés intézkedésére a nemzeti nyelvet illetőleg valóban nem, volt már szükség, mert hosszú idő után ismét hivatalos nyelvévé lett nemcsak Pestnek, hanem az ország szívében fekvő két testvérvárosnak: Budának és Óbudának is. Baraczka István
