Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48

42 KOVÁCS I.AJOS véleménynek a szerkesztésében, melyet az adminisztráció juttatott el a kiváltságok ügyében a kamarához.

73

) Az elmondottak szerint úgy látszik^ hogy a béke teljes helyreállásának két személy különösképen az útjában állott: Faber, aki kísérletezett az ellenállás folytatásával és Küechl, aki' a polgárok túlnyomó többsége előtt gyűlöltté vált és akivel Bösinger sem igen tudott volna békésen együttműködni. Minthogy Faber csak részben tanúsított engedelmességet, az adminisztráció és a tanácsban ülő hívei igyekeztek ezt felhasználni ellenfeleik rovására és a szindikus megmentése érdekében. A tanács az adminisztrációhoz, az adminisztráció és Sauttermaister pedig a kamarához fordult és kérte, hogy a bűnbocsánatot hatálytalanítsa. A polgárság Küechlellenes hangulatát felelőtlen izgatással magyarázták, márpedig szerintük a szindikus elbocsátása az érdemes emberek megbüntetését jelentené és arra vezetne, hogy a törvényes hatóság helyett a felizgatott csőcselék szabna előírásokat. Minthogy az érdekeltek nem nyugodtak meg és nem fogadták illő tisztelettel a kamara leiratát, érdemtelenné váltak a benn biztosított bűnbocsánatra. Nyomatékosan kérték, hogy Bösingert és Fabert zárják ki a tanácsból és büntessék meg keményen, mert csak így lehet a zendülést elfojtani.

74

) Bécsben számoltak azzal, hogy még nehézségek merülhetnek fel és tekintetbe vették az adminisztráció hibáit is. Mindenekelőtt tehát megfelelő személyt kerestek az adminisztrátori tisztségre. Az új adminiszT trátor báró Kurz János pozsonyi kamarai tanácsos lett,

75

) akit megfelelő hatáskörrel ruháztak fel a Budán keletkezett viszály végleges leszerelésére és egyúttal az adminisztráció ügyeinek rendbeszedésére. A viszály ügyében érkezett újabb beadványokat már hozzá tették át. Mikor híre járt Budán, hogy ki lesz az új adminisztrátor, a helyettesek sürgősen igyekeztek megnyerni a saját elgondolásaiknak. írtak tehát Plassnak, aki már ősz óta az erőszakos megoldás híve volt és kérték, hogy ilyen értelemben informálja utódját és figyelmeztesse, hogy a kérdés veszélyezteti tekintélyét.

76

) Kurz azonban utasításra járt el és úgylátszik, hogy személyek feláldozása nélkül kellett a helyzetet tisztáznia. : Békítő munkáját nagyon előmozdította Fabernek március vége felé bekövetkezett halála. Faber ellen, aki a pecsét átadása után semmikép sem volt már hivatalos személynek tekinthető, megindult az eljárás adóssága ügyében. Március 13-án keresetlevelet adtak be ellene az adminisztrációnak és kérték, hogy szerezzen a követelésre vagyoni, vagy ha ilyet nem tudna nyújtani, személyi biztosítékot.

77

) Ez utóbbi az adósnak fogságra vetésével volt egyértelmű. Március 19-én a tanács még panaszkodott Faber ellen az adminisztrációnak, hogy ismét adókat akar behajtani a rácokon katonai segítség igénybevételével.

78

) Két nappal később már súlyos betegen feküdt a volt helyettes polgármester. Halálos ágyánál megjelent régi barátai közül Bösinger és Paukhenhaider János polgár, aki az eredménytelen január 8-i választói gyűlésen polgártársai szószólója volt. Előttük és még két másik tanú előtt nyilatkozatot tett a haldokló, amellyel azt szerette volna elérni, hogy megmaradt javaiból ne hitelezője követelését, hanem elsősorban feleségét elégítsék ki hozomány és egyéb követelések címén.

7 9

) Bösingerre és az általa képviselt ügyre súlyos veszteség volt Faber halála, a béke helyre-