Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48
A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ ÉS A BUDAI POLGÁROK 1694. ÉVI VISZÁLYA 43 állítása ellenben nagymértékben könnyebbé vált, mert halála után nem akadt senki, aki nyilt ellenállással mert volna kísérletezni. Időközben Sauttermaister Beckher tanácsnokkal és a szindikussal hozzákezdett a hátralékos ügyek elintézéséhez. Unger és Bösinger nem vettek részt a tanácsüléseken, Ceresola pedig távol volt. Ilyen kis létszám mellett nehéz volt az ügyintézés kellő gyorsaságát biztosítani és nagyon kevés nyoma maradt ránk az ekkor folyó városhatósági működésnek. Unger, akit nagyon bántott felfüggesztése, azon volt, hogy mielőbb visszakaphassa a polgármesteri tisztet. Sietve elkészítette tehát a hátralékos 1690., 1691. és 1692. évi számadásokat és március 9-én beadta azokat az adminisztrációnak. 80 ) Számadói kötelességének teljesítése után a kamarához folyamodott és kérte a polgármesteri székbe való visszahelyezését, Mulasztását igyekezett Bösinger terhére róni azzal, hogy a volt polgármester egy hónapig magánál tartotta a számadásokat és ez okból késett. Hangsúlyozta, hogy az adminisztráció és a kamara tekintélyét rontaná le, ha nem adnák vissza neki az egyszer már ráruházott tisztséget, a mellett sértené becsületét és rontaná hitelét is, mert megerősítené ellenségei gyanusítgatásait. Figyelmébe ajánlotta a kamarának, hogy senkit sem sértene a visszahelyezés, mert Sauttermaister még nem tett esküt, tehát nem tekinthető véglegesnek a megbízatása. 81 ) ; Unger kérvényét a kamara kedvezően intézte el és a polgármesteri tisztségbe való visszahelyezését kimondó határozattal hátírva Kurznak küldte azt meg végrehajtásra. Április 20-án érkezett Budára a kamara döntése, ahol nem keltett egyhangú megnyugvást. Krre vall, hogy Bösinger párthívei részéről kísérletet tettek Unger elgáncsolására. Híre járt a városban, hogy annak idején nem kezelte hűségesen a város borait. Most egy pincemunkás vállalkozott arra, hogy írásban tegyen vallomást az állítólagos visszaélésekről. 82 ) Ezen tanúvallomás alapján panaszt emeltek ellene az adminisztrációnál és az ügy mozgatója az ismételten szerepelt Paukhenhaider volt. 8S ) Következménye azonban nem lett a dolognak, mert a megbocsátás szelleme minden vonalon érvényesült. • Bösinger a kitűzött határidőre, április 1 l-re nem adta be számadásait, amiért az adminisztráció öt nappal később szigorúan figyelmeztette arra a kötelességére, mely a február 12-én kelt kamarai rendelet értelmében terhelte. 84 ) 25-én azojiban még egy felhívást kellett intézni hozzá, 86 ) amelynek végre foganatja lett és 28-án be is adta az 1693. évről szóló számadását. 86 ) Ezekután nem volt többé akadálya, hogy teljes mértékben részesülj ön a hirdetett bocsánatban. Ugyanakkor, mikor Bösinger elkészült számadásaival, újabb váratlan esemény történt, amely teljesen elhárította a kibékülés akadályait. Küechl szindikus, akit a támadások kétségtelenül nagyon megviseltek, április utolsó napjaiban szintén távozott az élők sorából. 87 ) Kurznak most már nem volt nehéz befejeznie a békítés munkáját. A tárgyalások részleteiről nincs adatunk, így nem tudjuk melyik napon fejeződtek be. Május 8-án még határozottan megnyilvánult a tanács részéről az engesztelhetetlenség szelleme. Ekkor tárgyalták ugyanis Ungerék a február 1-én általuk elbocsátott szolgák közös kérvényét, melyben bocsánatért esedeztek és kérték a szolgálatba való visszafogadásukat. Kérésüket elutasították, 88 )
