Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48
36 KOVÁCS lyAJÖS 1691. évi számadásaival is adós. Amennyiben tehát a számadási kötelezettség elmulasztását Bösingernek -rovására írták, méltatlan dolog, hogy Ungerrel szemben nem vették figyelembe ezt a mulasztást és megtették polgármesternek. A kölcsönös és részben jogos vádak, valamint Bösinger összeköttetései nyilván nehéz helyzet elé állították a bécsi intézkedő tényezőket, igyekeztek azonban tekintetbe venni az adminisztráció és ezzel együtt á kamara érdekeit. Január 19-én megerősítették tehát Ungernek polgárxnesterré, Sauttermaisternek pedig kamarássá történt kinevezését, de csak átmeneti hatállyal. Mint a vonatkozó leiratból kitűnik, végleges döntés előtt további megfontolás tárgyává szándékoztak tenni az ügyet. 46 ) A kamara leirata, melyben elhatározását közölte az adminisztrációval, január 24-én érkezett meg Budára. A rendelet végrehajtása kerek egy hétig késett. Amint megállapítható, ennek az volt az egyik oka, hogy a kameralisták nem tudták, letétessék-e a szokásos polgármesteri esküt a kamara végleges döntése előtt, vagy nem. A kamara válaszának megérkeztéig rendelkezésre álló időt az adminisztráció a polgárok megnyerésére igyekezett felhasználni. Felhívta a tanácsot, hogy mutassa be a katonaság téli ellátása érdekében kivetett adó elosztására készített tervezetét, mert ellenőrizni kívánja, méltányosan történt-e a kirovás. Közölte a tanáccsal azt is, hogy az 1693-ban fizetett ital- és húsfogyasztási adót visszatéríti a polgároknak, mert segíteni akar rajtuk, tekintettel nehéz anyagi viszonyaikra. 47 ) Ezek a népszerűséget hajhászó intézkedések azonban egyáltalán nem váltották be.a hozzájuk fűzött reményeket. Január 31-én végre az adminisztráció felhívást intézett Ungerhez és meghagyta neki, hogy másnap reggel jelenjék meg hivatali irodájában az eskü letétele végett. 48 ) Nagyon helyesen látták meg a kameralisták, hogy,, az eskütétel meg fogja erősíteni Unger helyzetét. Az eskütételre megidézték Sauttermaister és Beckher tanácsnokokat, Küechl szindikust ás Fabert, a helyettes polgármestert, akinél a város pecsétje volt, továbbá a várost illető pénzek. Miután a megidézettek mind megjelentek, ismertették előttük a kamara január 19-én kelt rendeletét. Sauttermaister és Beckher tudomásul vették a bennfoglaltakat, Faber viszont a polgárság nevében tiltakozott az eskü kivétele ellen és kijelentette, hogy amíg a kamarához beadott fellebbezésükre nem érkezik döntés, nem veszi tudomásul a rendeletet. 49 ) Nem is várta meg az eskü letételét, hanem azt megelőzőleg eltávozott az adminisztrációról. Távozása után az adminisztráció megkísérelte a polgárok összehívását, hogy velük is közölje a rendeletet és a kamara tekintélyével engedelmességre bírja őket. A polgárság megbízottai azonban értesítették, hogy Faber megtiltotta nekik a tudta nélkül való megjelenést, ezért nem tehetnek eleget az Idézésnek. 50 ) Minthogy a kamara rendelete sem volt elég .hozzá, hogy Fabert és híveit engedelmességre szoríthassák, a kameralisták kísérletet tettek arra, hogy katonai segítséggel törjék meg a további ellenállást. Frankhenberg várparancsnokhoz fordultak tehát, hogy karhatalmat eszközöljenek ki tőle és rábírják az ellenfél vezetőinek elfogatására. A parancsnok azonban még arra sem méltatta őket, hogy tárgyalásba bocsátkozzék velük. 51 )
