Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48
A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ ÉS A BUDAI POLGÁROK 1694. ÉVI VISZÁLYA 37 Sikertelenül végződvén a katonaság igénybevételére irányuló kísérleti, az adminisztráció rendeletekkel akarta előbbre vinni az ügyet. Február 2-án felhívta a tanácsot, hogy idézze maga elé alárendeltjeit és szólítsa fel őket engedelmességre. Amennyiben a megidézettek vonakodnának eleget tenni a tanács felhívásának, mozdítsa el őket állásukból. 52 ) Bz ä rendelet a városi őrmesterre és a tanácsi szolgákra vonatkozott, akik Fàberrel tartottak. Ungerék nem is várták be a rendelet megérkezését* hanem,még az eskütétel napján más szolgákat alkalmaztak, kijelentvén, hogy a korábbiak helyét megüresedettnek tekintik. 53 ) Amíg azonban. Fabernek, akinek városi pénz is volt a kezében, lehetősége volt az ellenállás folytatására, nem volt következménye ennek a határozatnak. Ugyancsak február 2-án Fabert is felhívta az adminisztráció, hogy — tekintettel Ungernek polgármesterré, Sauttermaislernelk kamarássá történt beiktatására — az előbbinek a város pecsétjét, az utóbbinak pedig à nála levő közpénzeket haladéktalanul adja át. 54 ) Faber erre a felhívásra 8-án írásban válaszolt. Válaszában kijelentette, hogy megmarad a mellett, amit Unger eskütétele alkalmával élőszóval előadott. leszögezte azt á * véleményét, hogy a város pecsétjét nem magánszemélyként tartja magánál, hanem a városi közönség nevében, továbbá, hogy a kamarához beadott fellebbezésük révén a törvénytelenül kinevezett polgármester és a »véltt kamarás akadályozva van hivatali teendőinek g3^akorlásában, végül; hogy csak a városi közönség tudtával és beleegyezésével történhetik meg a kívánt dolgok átadása. 55 ) Más úton is igyekezett Faber Ungerék működését megnehezíteni. Kísérletet tett arra, hogy a városház irodájában őrzött ügyiratokat megszerezze, szándékát azonban megneszelték és így nem tudta végrehajtani. 56 ) Február 9-én, mintegy viszonzáskép a véle tartó alkalmazottak elbocsátásáért, felmondólevelet kézbesíttetett Küechl szindikusnak a »helyettesített tanács és az egész polgárság« nevében, Ebben előadta, hogy á szindíkus alkalmaztatásakor hűséges hivatali szolgálatot ígért, most azonban a hűséggel össze nem egyeztethető magatartásnak adta tanújelét, ezéït nem bíznak rá többé semmit és elbocsátják állásából. 57 ) Minthogy Ungerék és az adminisztráció ragaszkodtak Küechl személyéhez, a feí* mondásnak nem volt semmi jelentősége. • > Végeredményben egyik félnek sem sikerült a maga erejéből a helyzet urává válni. Érthető tehát, hogy a személyeskedés, vádaskodás, gyanusítgatás egyre jobban lábrakapott. Ezekben a napokban vált ismeretessé á városban, hogy Bösinger milyen vádakkal illette Küechlt a kamarának Ekkor tudták meg Ungerék is, hogy Faber milyen alapon fellebbezte meg äz adminisztráció január 9-i kinevezéseit. Most ők is hasonló fegyverekhez nyúltak ellenfeleik hitelének lerontása érdekében és nem válogattak à vádakban, csakhogy valamikép elgáncsolhassák a kamara előtt Bösiiigert és Fabert. ï; •Küechl február 4-én terjedelmes védekezőiratot intézett a bécsi kamarához. 58 ) Ebben nemcsak az ellene emelt vádakat cáfolta, hanénit • igyekezett azokat Bösinger ellen visszafordítani. Szerinte Bösinger csupán bosszúból vádolta be, mert nem sikerült 1693-ban az általa kért pénzt kisajtolnia a polgárságból. Védekezésként és egyúttal, hogy Bösiiigert
