Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Kovács Lajos: A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya 28-48
A KAMARAI ADMINISZTRÁCIÓ ÉS A BUDAI POLGÁROK 1694. ÉVI VISZÁLYA 35 Az adminisztráció sietett megszerezni az általa foganatosított kinevezéshez a kamara hozzájárulását. Még aznap jelentést tett Bécsbe és kérte tekintélyének megvédése érdekében intézkedésének jóváhagyását. Kérte a kamarától azt is, parancsolja meg Bösingernek, hogy adja be hozzá számadásait. Panaszt emelt Bösinger ellen és teljesen az ő terhére írta a polgároknak az adminisztrációval való szembeszállását. Azt állította, hogy a volt polgármester félrevezetéssel nyerte meg az embereket, mert kilátásba helyezte, hogy megszerzi számukra a város régi kiváltságait és más hiú ábrándokkal is kecsegtette őket. Vádolta, hogy szándékosan támaszt zavart és szít pártoskodást, ezzel pedig az uralkodó jövedelmeit csorbítja és a polgárokat tönkreteszi. Javasolta tehát, hogy szabjanak ki rá súlyos büntetést és zárják ki a tanács tagjainak sorából. 43 ) Bösinger és hívei szintén a bécsi kamarához fordultak a felmerült nézeteltérések miatt. Nagy könnyebbséget jelentett Bösinger számára, hogy a helyszínen, személyesen járhatott el az ügyben és módjában állott közvetlenül informálni pártfogóit. Az előállott helyzetért ő Küechl szindikust tette felelőssé és bizonyára elérkezettnek látta rá az időt, hogy az annak" idején kilátásba helyezett bosszút kitöltse rajta. Panasziratában, melyet a kamara elnökéhez címezett, sötét képet festett ellenfeléről. Vádjai között volt olyari is, mely közönséges bűncselekmény gyanújával illette és beigazolódása esetén súlyos büntetés kiszabására szolgáltatott volna alapot. A Bösinger által emelt vádakat Küechlnek a kamarához 1693 február 4-én intézett védekezőiratából ismerjük összefoglalóan. A vád szerint Küechl szindikus a városra és a polgárságra nézve igen káros ember ; cinkosság állott fenn közte és Plass adminisztrátor közt a városi pénzek tekintetében ; megakadályozta a polgárok és a város kárára, hogy a számadásokat a tanácshoz nyújtsák be ; ő ingerelte fel Plass adminisztrátort Bösinger ellen ; fondorkodott a korábbi polgármesternél ; a kamara elnökéről tiszteletlenül beszélt ; feljelentette Bösingert az adminisztrációnak ; felpiszkálta ellene a tanácstagokat ; igyekezett egyenetlenséget szítani a tanács és a polgárok között ; ami a tanács körében történt, azt haladéktalanul közölte az adminisztrációval ; más helyeken nézett alkalmazás után ; mindenben ő akart irányító lenni. 44 ) Ezeket a vádakat sohasem tisztázták perrendszerűen. Joggal feltehető azonban, hogy Küechl nem felejtette el a reá szórt sértegetéseket és azóta ő sem a legkedvezőbben nyilatkozott Bösingerről. Az említett védekezőiratot is végesvégig szenvedélyes indulatok fűtik Bösinger ellen. Kétségtelen az is, hogy az adminisztrációnak elég pontos értesülései voltak a tanácsban történt dolgokról. A mellett Küechlről az adminisztráció igen jó véleménnyel volt és annak idején Werlein ajánlatára alkalmazta a város, tehát bizonyos mértékig lekötelezettje volt a kameralistáknak. Ami pedig a város pénzei körül elkövetett állítólagos visszaéléseit illeti, ezekre nézve nem merült fel olyan körülmény, ami valószínűvé tenné őket. Unger polgármesterré történt kinevezése után Faber is a bécsi kamarához fordult és megfellebbezte a kinevezést az egész budai polgárság nevében. 45 ) Fellebbezését főleg arra alapította, hogy Unger sem teljesítette még számadói kötelességét és nemcsak az 1692. évi, hanem az 1690. és 4»
