Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

tÖÖ ^4;.WÍ^CM- •-.- '-"iî ÏF^'CS^MEGI JÓZSEF Mária-kapuval kapcsolatos kérdések megtárgyalásakor is megállapítottuk/ hogy-semmi 'esetre sem készülhetett Mátyás idejében. Azt hiszem, ki-* mondhatjuk tehát, hogy a déli torony kiépítésekor az egykori toronyi csonk » használható falait nem bontották le, hanem az új architek-, túrának megfelelően kiegészítették csupán. Ekkor épültek meg a földszinten a nyugati és délnyugati torony támpillérek, majd a torony felső emeletei. 'A ;

'torony építése természetesen nem volt műszaki problémáktól mentes, Schulek Frigyes megfigyelése szerint a környező boltozatokat i$ meg kellett újítani az építkezés folyamán. így került a zenekórus és a hosszMi

; első boltszakasza fölé új boltozat és a zenekórusrész építészeti kialakítása céljából ekkor falazhatták el a Béla-torony alját s kapott annak délkeleti sarokpillére dél felől új, körtealaprajzú oszlopfőt. : Ugyancsak jelentős műszaki problémát jelenthetett középkori mestereinknek a csarnoktemplom északi ötödik pillérének és a vele egyvönalbán álló déli főfalkiváltó pillérnek elkészítése. Schulek Frigyes felmérési rajza szerint a szentélyrész boltozása érintetlenül állott a lebontás idején s kormeghatározása szerint a főszentély boltozatai még az első építési korszakban készültek el, a mellékszentélyekben lévők pedig a második építési periódusba tartoztak. Kutatásaink legnagyobbrészt igazolták feltevését/mert bebizonyosodott, hogy a főszentély. bordáit és záróköveit még az első építési korszakban faragták. Középkori mestereink tehát a régi északi pillért és a déli templomfalat az azokra nehezedő boltozatok lebontása nélkül váltották ki. Azonban — mint már megállapítottuk — egy mellékszentérybe tartozó boltozati zárókő ránkmaradt és bordakeresztmetszetének a főhajó nyugatról számított első boltmezejének Meduzafejjel díszített zárókövéről ismeretes bordaprofillal azonos rajza arra vall, hogy a mellékszentély boltozatai között legalább egy, Mátyás korabeli kellett, hogy legyen. Következésképen v

Schulek Frigyes mellékszentélyboltozatokra vonatkozó kormeghatározásait bizonyos mértékig fenntartással kell kezelnünk. E zárókő inkább azt bizonyítja, hogy a kiváltások alkalmával mégis szükségessé válhatott a mellékszentélyek egyik-másik boltmezejének újjáépítése s e kiváltások építési ideje az azonos rajzú bordakeresztmetszetek alapján a Mátyás-torony elkészítésétől nem eshetett messze. Viszont, ha pillantást vetünk a Schedel-féle metszetre, úgy azon azt láthatjuk, hogy a déli torony a metszetrajz elkészítésének idején még nem állott, de a szóbanforgó déli mellékszentély toldalék már igen. Ha tehát a déli torony befejezésének évét 1470-re tesszük, úgy a szóbanforgó toldaléképítmény építési kora az 1460 körüli időre tehető. A fenti okoskodásból a következő eredményeket vonhatjuk le : nincsen ugyan kizárva az, hogy e déli hozzatoldás királyi oratórium céljára épült, azonban midőn Mátyás király a budavári plébániatemplomban ifjú hitvesét, Beatrixot ünnepélyes külsőségek között 1476-ban oltárhoz vezette, ez az épületrész talán már két évtizede is állhatott. Ezek szerint az a feltevés, hogy Mátyás király ezt az oratóriumot külön erre az alkalomra építtette volna, megdőltnek tekinthető.