Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ 159 templomunkhoz a középkorban csak ezt az épületrészt csatolták a déli szentélyhez fűzött toldaléképítményen kívül. E két hozzátoldásból a déli szentélyhez fűzött térben semmiesetre sem láthatunk kápolnaépítményt, mert ehhez az túl nagyszabásúnak tűnik s mérete után joggal gondolták eddigi kutatóink azt, hogy királyi oratórium célját szolgálta. Ezzel szemben ez a negyedik boltszakaszhoz csatlakozó építmény méretben az északi kápolnákkal egyezik s így mellékkápolna céljaira megfelelőnek, elegendőnek látszik. Mivel pedig történeti adataink a Háromkirályok tiszteletére épült kápolnát a templomtesthez délről csatlakozónak írják, itt pedig a valóságban csak erről az egy, kápolnának tekinthető toldaléképítményről tudunk, következésképen a Háromkirályok kápolnájának épületünkkel való azonosítása megalapozottnak tekinthető. A fentiekből még az is következik, hogy e kápolna alapítása 1350—-1370 közé eshetett. Hátra volna még a budavári plébániatemplom csarnoktemplommá való átépítésének kormeghatározása. B feladatunknak a fentiek alapján meglehetős biztonsággal tudunk eleget tenni. Ugyanis a Mária-kapu részleteinek formái és a csarnoktemplommá való átépítéskor kifaragott fejezetek, így az első és második pillérpár felső oszlopfői, vagy a koronás férfi és női fejjel díszített déli falpillérfejezet stílusban igen közelállnak egymáshoz s így kifaragásuknak ideje között lényeges különbség nem nagyon lehetett. Ez tehát annyit jelent, hogy az átépítés a XIV. század utolsó negyedépen már folyamatban volt. Ha pedig azt vesszük figyelembe, hogy az 1402—1433 között alapított Gara-kápolna már az északi szentélyhez csatlakozott, tehát okvetlenül az átépítés után emelték, ekként a csarnoktemplommá való átépítést sikerült még korhatárok közé is szorítanunk. A második építési korszak idejét tehát megközelítőleg 1370—-1410 közé helyezzük. Ez esetben pedig a déli falpillér koronás fejekkel díszített oszlopfőcsoportja minden valószínűség szerint Nagy Lajost és Erzsébet királynét ábrázolta eredetiben, ami azt jelentené, hogy az átépítés munkájának megindítása Nagy Lajos királyunk nevéhez fűződik. E feltevésünk mellett szól még az is, hogy a mariazelli templomban, mely — mint ismeretes — szintén Nagy Lajos alapítása, ugyancsak fennmaradt a királyi pár hasonló módon kifaragott mellképe. 117 ) Schulek Frigyesnek a harmadik építési korszak idejére vonatkozó megállapításaihoz a következő hozzáfűznivalóink vannak. A déli torony Mátyás király idejében nem alapjaiból épült fel újra és a déli mellékszentélyhez csatlakozó toldaléképítmény a torony építését időben megelőzte. A déli torony építésére vonatkozó véleményünket már a Máriakapuval kapcsolatosan eléggé kifejtettük. Ez alkalommal csupán annyit kívánunk még megemlíteni, hogy a déli torony délkeleti és délnyugati támpillérének alaprajzi megoldásában lényeges különbségek láthatók. A délnyugati sarok megerősítésére szolgáló pillérek az északnyugatival együtt könnyedek, díszítő célzatuk mellett amúgyis lényegtelen erőtani szerepük elhomályosul, elhelyezésük pedig raffinait ízléssel úgy történt, hogy közöttük a toronysarok is formai hangsúlyt nyerjen. Ezzel szemben a délkeleti pillér méretben széles és zömök, statikai szerepét formai komolysággal töltötte be, egykori alkotóját díszítő célzatok nem vezették. Ez az a pillér, melyhez a Mária-kapu előcsarnoka épült s melyről már a
