Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
158 IFJ. CSEMEGI JÓZSEF A második építési korszakba sorozott templomrészek alaktani vizsgálata nagyjából szintén igazolja Schulek Frigyest. Egy esetben azonban helyesbíteni kell kormeghatározását. Ő ugyanis a Mária-kaput a harmadik építési periódusba sorozta. Erre a megállapításra bizonyosan az adott neki okot, hogy a kapuzat alsó, mészkőből épült fala a toronytesttel egybe volt építve. Mivel pedig a toronytestet teljes egészében a XV. század művének tartotta, következésképen a Mária-kapu faragási korát is a déli toronyéval azonosította. Azonban a művészettörténeti kutatás előtt a Mária-kapu stílustörténeti összefüggései tisztázottnak tekinthetők már, amennyiben tudjuk, hogy a budavári plébániatemplom e dísze nürnbergi hatásra a XIV. században, úgy 1370 körül készülhetett el. 116 ) E látszatra ellentmondó két vélemény azonban egy nevezőre hozható annak a történeti adatnak a segítségével, mely szerint templomunk tornya 1384-ben beomlott. E közlés alapján nyilvánvaló, hogy a Mátyás korában épült torony helyén a XIV. században más torony állott, mely ha le is omlott, még nem következik belőle az, hogy alapjáig e szerencsétlenség martaléka lett volna. Különben is a Schedel-féle metszeten, mely a budavári plébániatemplomot 1470 előtti, toronynélküli állapotában mutatja, a régi torony csonkja megörökítésre került, ami előbbi feltevésünket kellően igazolja. E torony délkeleti sarka mellé simult tehát a Mária-kapu előcsarnoka s így biztosra vehető, hogy a torony leomlását, ezt a nagy szerencsétlenséget sem az előcsarnok, sem a Mária-kapu számottevő sérülések nélkül nem élhette át. Természetesen, az előcsarnok és a kapuzat helyreállítása nem késlekedhetett soká. Ezt különben egyrészt a pótlásképen beépített bélletoszlopszék is nagymértékben valószínűsíti, amennyiben azt mutatja, hogy a kapuzaton, annak megépítése után javítási munkálatokat végeztek, másrészt pedig a homokkőből és a mészkőből faragott részletek díszítése is bizonyítja, melyek között a stílusbeli különbség igen kevés. Végül az is természetes, hogy a csonka toronytőhöz simuló előcsarnok helyreállításakor a bejárati előtér nyugati falát alkotó keleti toronyszöglet, illetve támpillér is kijavításra került, ami érthetővé teszi ama megfigyelésünket, mely szerint a déli toronynak és a Mária-kapunak falazata a fényképen részben elválik egymástól, részben pedig egybe van kötve. A Mária-kapuval kapcsolatban még más kérdés is felmerülhet : mi volt annak az oka, hogy a XIV. században, vagy száz esztendővel a templomépítés után egy másik déli kapu építése vált szükségessé. Kérdésünk abban az esetben, ha azt is feltételezzük, hogy bejárat a Mária-kapu helyén már az első építési periódusban, tehát a XIII. században is készült, legfeljebb akként módosul, hogy miért kellett azt egy hatalmasabb kapuzattal felcserélni. Gondoljunk azonban arra, hogy a XIV. században a déli-keleti kapuzatot, kápolnával építették el s így felmerülhetett egy új, nag} r obbszabású déli kapu építésének szüksége. És ha feltevésünk helyes, úgy a szóbanforgó kápolna építési ideje is nagyjából meghatározható, mert építése — mondjuk — 1370 után már nem indokolt, viszont az általános történeti viszonyokat tekintve 1350 előtt meg nem valószínű. A déli kápolna építési ideje ezek szerint kb. 1350—1370 közé tehető. E kápolnának a történeti adatokkal való egybevetése is hihető eredményekre vezet. A Schulek Frigyes által készített felmérési rajz szerint
