Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
,OM KÖZÉPKORI ÉPITÉSTÖRTÉNI Schulek Frigyesnek a templomépítés menetére vonatkozó megállapításai és kormeghatározásai nagy vonalakban mai ismereteink alapján 1 is ; helyesnek látszanak, noha egyes részletkérdésekben kiegészítésre, sőt' olykor kiigazításra is szorulnak. így az első építési korszakba sorolt építőtevékenység a fennmaradt faragványok alaktani vizsgálata alapján" okvetlenül két stiluskörre oszlik, melyek jellemzésére elegendő, ha a főszentélynek és a Béla-torony aljának részleteit egymással összehasonlítjuk: A főszentélyen alkalmazott oszlopfők például a tölgy leveles-makkos díszű fejezetet kivéve, mind erősen stilizált növényi ornamentikát mutatnak, anyaguk minden esetben mészkő, az építészeti részletformák pedig erőteljesek,'de szűkszavúak s bizonyos fokig érezhető rajtuk, hogy faragóik a román stilus formakincsétől teljesén elszakadni még nem tudtak. Ezzel szemben a Béla-torony aljának fejezetei, az egyetlen, stílusban a főszentélybei farag-; ványokhoz tartozó párnafejezet kivételével, mind homokkőből faragottak s közülük nem egy a természet formáinak nagyfokú megértéséről tanúskodik. E stílusbeli különbség példázására hadd idézzük emlékezetünkbe á párnafejezetek határozott, mondhatni mértani formákba tömörített leveldíszeinek stilizált, természettől elvonatkoztatott elemeit a Bélatorony délnyugati sarkát tartó pillér szőlőindadíszes oszlopfője mellett/ melynek díszítésmódját viszont a kötetlen indavezetés, a levelek természetes formája és fekvése határozza meg. S e formakörre még az is jellemző, hogy-díszítőelemei között elvétve állat- és emberaíakok is helyet kaptak, mint azt a Béla-torony aljának fejezeteinél tapasztaltuk. Ami viszont az építészeti részieteket illeti, nyugodtan állíthatjuk, hogy mestereink előtt a francia-gót katedrálisépítészet formaeredményei nem voltak ismeretlenek. A főszentély stílusához a déli-keleti kapu, a hosszház negyedik botmezejéek több díszítőfaragvány a, a nyugati homlokzat rózsaablaka és az északi kapu ívmezeje tartozik a kapu mellett nem messze elhelyezett Béla-toronybeli párnafejezettel együtt. A Béla-torony formakörével viszont a hoszház koragót faragványai kapcsolhatók, egészen a főhajó negyedik böltmezejéig, továbbá idesorozandó még a negyedik boltmező záróköve és a főszentély tölgyleveles fejezete is. A két stiluskör nagyjából a negyedik boltszakasz mentén érintkezik, noha mindkettő spórái át-átcsapnak e határmezsgyén. Természetesen e két formavilág egymáshoz és a templomépítéshez való viszonyának részletesebb taglalása tanulmányunk keretén már kívülesik és maga ez a kérdés önmagában véve is annyira szétágazó, hogy önálló értekezés anyagát kell alkotnia. El kell tekintenünk tehát az ezzel kapcsolatos kérdések tárgyalásától s csak annyit vélünk okvetlenül megemlítendőnek, hogy ez a két stiluskör az alaprajzban is meglehetős biztonsággal elválasztható s kettejük között a főszentélyé a koragótika egy korábbi, a Béla-torony aljáé pedig egy későbbi; de egymástól időben nem messze eső fejlődési szakaszának formáit mutatja. Talán ennyi elegendő lesz ama véleményünk valószínűvé tételére, .miszerint a budavári plébániatemplom 1269-ig teljes egészében nem készülhetett el: időpontig minden bizonnyal csak a ; főszentély stílusával rokon épületrészek kerültek megépítésre, a második stiluskörbe sorozott részletek pedig kissé később, a század 70-es, esetleg 80-as éveiben születtek meg.
