Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
144 IFJ. CSÜMEGI JÓZSBP a Halászbástya-kőtár őriz, a toronyaljának díszítésére szolgáltak. 7 *) Különben is ezek à töredékek méretben és a még felismerhető díszítés jellegében a toronyalja fejezeteivel teljesen megegyeznek, mely körülmény feltevésünket még jobban támogatja. .... Egy mészkőből faragott oszlopfő azonban, mely nem tartozik a toronypillér egységes stílusú fejezetei közé, mégis helyet kér a Béla-torony aljában. 72 ) Díszítési módja után a legjellemzőbben párnafejezetnek nevezhetnők ezt az oszlopfőtípust, mert kelyhe a fejlemez alatt párnaszerűen kitüremkedik. A kehely alsó részéhez karéj os levelek simulnak, a párnatagot viszont varkocsbafont leveles indadísz oldja fel. A szóbanforgó fejezet magassága 31 cm, oszloptörzsének mérete 30 cm, méretben a Bélatorony északkeleti falpillérének oszlopfőjével egyezik meg s kelyhének jellemző szélrajza a Béla-torony keleti falát megörökítő fényképen is jól látszik. Feltűnő, hogy ezt az oszlopfőt számos más, stílusban azonos társdarabjával 73 ) egyetemben Schulek Frigyes kirekesztette az újjáépített templom oszlopfőinek mintájául szolgáló fejezetek sorából. Brre a sorsra jutott ez a fentemlített faragvány is, mert helyén ma szőlőindás oszlopfő látható. Valóban, mai szemmel nézve, ez a körülmény teljesen érthetetlennek tűnik a kutató előtt és ha Schulek Frigyes csak ezt az egy fejezetet s nem számos azonos stílusú, anyagú és jellegű oszlopfőt kapcsolt volna ki a másolásból, úgy ez a jelenség olyan súlyos, perdöntő bizonyítékot szolgáltatott volna Schulek Frigyes másolási törekvésének feltételezése ellen, mely joggal megingathatná beléje vetett hitünket. Azonban akkor, midőn azt kell látnunk, hogy nem pillanatnyi önkényességgel, hanem tudatos formaszelekcióval állunk szemben, ez a pesszimizmus mégsem látszik indokoltnak s inkább az a feltevés hat meggyőzőbb erővel, hogy e formakörnek az újjáépítés alkalmával való teljes kikapcsolása valamely, ezidőszerint még előttünk ismeretlen okra kell, hogy visszavezethető legyen. A Halászbástya-kőtárnak a Koronázó-főtemplomból származó fejezettöredékei közül ugyancsak kiválik egy mészkőből faragott, méreteiben azonos, stílusában egyező fejezetcsoport, melynek másolatai a mai templomban kivétel nélkül a főszentély boltozatát tartó oszlopok sudarait koronázzák. Az eredeti faragványok 'a mai kőmásolatoknak megfelelően háromnegyed oszlopokhoz tartoztak s legtöbbjük formai kialakításából kétségét kizáró módon leovasható, hogy egykor olyan tompaszögű falsarkokban állottak, mely szög a főszentély záradékának falai által bezárt szöggel egyenlő. A fejezetek mérete egységesen 33—35 cm magasság és 16 cm oszloptörzs-szélesség körül mozog. B maradványok révén a főszentély záró-sokszögének boltozatát tartó támaszrendszer plasztikai díszítéséről majdnem teljes képet nyerhetünk. Az idesorozható fejezetek egyik típusának: kelyheit erősen stilizált akantuszlevelek borítják. Bgyes fejezeteken minden másodiknak, némelyeken azonban mindegyiknek hegye a kehely szájának magasságában visszahajlik, az egymás mellett lévő levelek alsó karéjai pedig összekulcsolt kézhez hasonlóan egymással összeborulnakA levelek alul, az egymásra hajló karéjok kivételével a kehelyhez simulnak., feljebb azonban a kehelyszáj fölött erősen kitüremkedve a kehely felületét majd minden esetben mintegy párnaszerűen megduzzasztják. Az oszlopfők
