Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ 143 szélrajza ilyenkor a várkocsbafont indadíszes fejezetekével mutat rokonságot. Ily díszítéssel ellátott fejezetek a mai szentélyben a szentély-sokszög második és harmadik, negyedik és ötödik, ötödik és hatódik, valamint a hatodik és hetedik záíóoldala által közrefogott magános sárokoszlopokon láthatók. Az említett négy fejezet közül egynek gipszöntvénye a Műegyetem középkori tanszékének birtokában van, egy eredetiben a Halászbástyakőtár faragványai között található meg, 74 ) mintaöntvényt pedig a Műegyetem és a Képzőművészeti Főiskola gipszöntvény-raktára számos példányban őriz. A záró-sokszög első és második oldalával közbezárt fejezet azonban mar más "díszítéssel készült, amennyiben kelyhét húsos, láhdzsaalakú levelek borítják. 1 Nyaktagja fölött egy sor levél még szorosan a kehelyhez símül, avkehelyszájnál azonban a levelek ágaikkal vastag, varkocsszerű fonadékká szövődtek és így ez az oszlopfő is rokon vonásokat mutat a varkocsbafont indadíszes fejezetek csoportjával. E faragvánnyal a Műegyetem középkori tanszékének gipszgyüjteményében levő egyik oszlopfő formában s méretben szó szerint megegyezik, benne tehát a szóban levő fejezet gipszöntvényére ismerhetünk. A Halászbástya-kőtár egy fejezete viszont a műegyetemi gípszöntvénytől lényegtelen formarészletekben eltér ugyan, de méretben teljesen azonos vele. 75 ) Nyilvánvaló tehát, hogy a Halászbástya-kőtár e tagja szolgáit Schulek Frigyesnek az újjáépítés idején az említett fejezet előképéül s így eredeti helyé az általa készíttetett kőmásolát helyériek megfelelően a budavári plébániatemplom szentélyzáródásának első és második sokszögoldala által bezárt sarokban állapítható meg. A Koronázó-főtemplom főszentélyének belső építészeti kialakításában jelentős szerepet töltöttek be a sokszögzáródás falainak alsó síkját díszítő sédiliafülkék is. Schulek Frigyes azonban ezt az építészeti motívuriiot sem tervezhette meg önkényesen, mert Lers Pál 1877. évi július 9-én kelt jelentéséből tudjuk, hogy a budavári plébániatemplom főszentélyének is voltak sediliafülkéi. A mai sédiliafülkék oszlopfői azonban meglehetősen egyforma díszítőelemekkel vannak ékesítve, úgyhogy a velük méretben és díszítésben azonos fejezetek egykori helyének pontos meghatározásával, biztos támpontok hiányában kénytelenek vagyunk adósak maradni. Összesen négy eredeti oszlopfő maradt fenn a budavári plébániatemplom szentélyének sediliafülkéit díszítő fejezetek közül. Méreteik nagyjából azonosak: magasságuk 24—26 cm, oszlopszélességük pedig 14—16 cm. Kettő közülük a Halászbástya-kőtárban, kettő pedig a Kisbaári Kissgyüjteményben éli életét. A halászbástya-kőtári darabok egyike fülkeszélről, 76 ) másika pedig fülkeosztó, oszlopról való. 77 ) A Kisbaári Kiss-féle gyűjteményben levő példányókhoz képest eléggé épen maradtak fenn. A fülkeszél fejezetét stilizált akantuszlevelek borítják, melyeknek hegye a fejlemez alatt visszahajlik, a másikat pedig a nyaktag fölött szorosan kehelyhez simuló karéjos levelek borítják, a fejlemez alatt pedig varkocsbafönt indadísz. A két fejezet kelyheinek felső részén párnaszerű kitüremlés, illetve szélrajzban ehhez teljesen hasonló indadísz látható. A Kisbaári Kiss-gyüjtemény két darabja elszomorítóan rossz állapotban van, díszítőformáik már csak nyomokban követhetők. Az egyiket nyúlánk akantuszlevelek díszítik s kelyhe parnaszerűen kitüremlik, à másik kelyhét viszont 11. Tanulmányok Budapest, múltjából VIII.
