Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
142 IFJ. CSEMEGI JÓZSEF Schulek Frigyes munkamódszerének helyes értékelésére a következőkben igen nagy szükségünk lesz. Ugyanis a templomkülső vizsgálatának befejezésével a templom belsejének képzeletben való visszaállítására kell vállalkoznunk. Márpedig a budavári plébániatemplom belsejéről ezidőszerint csak egyetlenegy, a mi szempontunkból jelentős felvétel ismeretes s ez a sajnálatos tény munkánkat majdnem lehetetlenné tenné, ha az eddigiek meg nem győztek volna bennünket arról, hogy Schulek Frigyes az újjáépítés alkalmával a templom egykori részletformáit az eredeti helyen alkalmazott másolatok kifaragása által az utókor számára majd minden esetben megőrizte, vagy ha ezt nem tette, úgy őt ez elv feladására előttünk legtöbbnyire nyilvánvaló okok kényszerítették. Ha tehát valamelyik ránk maradt töredék az újjáépített Koronázó-főtemplom egy-egy részletével méretben és formában megegyezik, úgy az eredeti faragvány helyének a másolat mai helyével való azonosítása jogos feltevésen alapul. B módszer helyességét mindenekelőtt az bizonyítja, hogy alkalmazása mindig egyértelmű megoldásokat eredményez, továbbá a segítségével levonható következtetések sok esetben más úton, vitát kizáró bizonyítékok alapján is ellenőrizhetők. * Most pedig az északi kapun keresztül lépjünk be a templom belsejébe és egy fennmaradt fénykép alapján 66 ) vegyük mindjárt szemügyre a Béla-torony bemenet jobbra eső keleti falát (23. kép), A torony aljának kelet felé néző nyílását éppen akkor kezdték az elzáró falazattól megszabadítani, mikor a fényképezőgép lencséjének zára elkattant. L,ers Pál 1877. évi június 9-én kelt jelentése szerint, a Béla-torony aljának e keleti és déli elfalazásában a kibontáskor számos festett és faragott kő került elő. A fénykép szerint egymás fölött három ív vonala látszik a megviselt falon. Az alsó boltív a toronyalját kapcsolja az északi mellékhajó terével egybe és a torony első emeletét tartja, faragott kövei és az íveket tartó oszlopfők ki-kikandikálnak az elfalazás mögül. A második ív vonalát szélbordamaradványok alkotják, melyek a mellékhajó egy korábbi boltozatából maradtak vissza. Ez a boltozat a főhajóéhoz képest úgy félmagasságban fedte be a mellékhajó légterét s kétségtelen bizonyságot szolgáltat arra, hogy a budavári plébániatemplom hosszháza egykor bazilikális elrendezésben épült. A harmadik boltív fennmaradt kezdete viszont egy, körülbelül a főhajó boltozatának magasságában épült boltozatrendszer része volt, melynek építésével a Koronázó-főtemplom csarnokrendszerű templommá vált. Schulek Frigyes a főtemplomot csarnoktemplommá építette ki ; abban a rendszerben alkotta meg művét, melyben templomunk az ő korában állott, a középső ív vonalát tehát az újjáépítéskor nyilvánvalóan nem vehette figyelembe. De a toronyalja-kiváltóív keresztmetszetének fényképről felismerhető rajzát és a felső ív vonalát alapul véve, biztonsággal állíthatjuk, hogy azok formáit eredeti helyüknek megfelelően alkalmazta. Bzt az állítást igazolja nem egy ránkmaradt ívtöredék is, melynek keresztmetszeti rajza a Béla-torony aljának fényképről ismert egykori, valamint az újjáépített templomtorony mai kiváltóívének profiljával szórul-szóra megegyezik. 67 )
