Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167
138 IFJ. CSEMEGI JÓZSEF oszlopokat eredetiben oszlopfők koronázták. E fejezetek a fennmaradt egyetlen kávaszél ívdomborművet tartó gyámkövének magasságában lehettek egykor kifaragva. A bélletívek tagozatáról semmit sem tudunk, a sorozatos átépítések kapuzatunk e részét teljesen tönkretették s csodálatos szerencsének kell tartanunk, hogy az ívdombormű, ha sérülten bár, de mégis megmenekült a megsemmisülés elől, sőt napjainkig fennmaradva a Halászbástya-kőtárban végre művészi értékének megfelelően méltó helyre került. 64 ) B fénykép azonban további érdekességekkel is szolgál számunkra : a kapuzattól bemenet jobbra eső falsíkon megörökítette az északi hosszházfal lábazati párkányának kis darabját, továbbá az északi, úgynevezett Béla-torony lábazatát és emeleti osztópárkányát is. Az említett lábazatok a főszentély, vagy a déli torony lábazatával nem azonosíthatók s így a budavári plébániatemplomon felismert lábazati párkányok száma ezekkel négyre emelkedett. Lers Pál az 1877 februári jelentésében a Béla-torony említett lábazataival kapcsolatban azt jegyzi meg, hogy az északi oldalon a középkori térszint a mainál jóval lejjebb volt, mert ezek a párkányok a föld alatt betemetve voltak. Schulek Frigyes e kapuzatnak formáit is átmentette a koronázó főtemplom északi kapujának megtervezésekor. Az ívdombormű díszítésétől kezdve a bélletkeresztmetszetig minden fényképről felismert formát viszontláthatunk rajta. Nyilvánvalóan itt is szem előtt tartotta azt az elvet, mely az újjáépített koronázó főtemplom építésénél az egykorú eredeti formák másolásában jelentkezett. Végezetül szóljunk néhány szót még a Béla-toronyról is. Fénykép nem ismeretes külön róla, így külsejéről csak annyit tudunk, amennyit a nyugati homlokzatot megörökítő felvétel és az előbb tárgyalt, északi mellékbejáratról készített fénykép mellékesen elárul. Bizonyos, hogy ez utóbbi felvételen megismert emeleti osztópárkánya egykor nyugati homlokfalán is keresztülhúzódott és egészen a főkapu falsíkból előugró bélletépítményéig ért, azonban ezen az oldalon a barokkori helyreállítások idejében lefaragták. B párkányra támaszkodott az a kiskiülésű falnyelv, mely a Béla-tornyot a nyugati homlokzat rózsaablakot és főkaput magábafoglaló középrészétől elválasztotta. B falnyelv balján, az első emelet felső harmadába résablak került. A falsíkon több említésre méltó faragott középkori részlet nem látható s így a Béla-toronnyal kapcsolatban ezzel a kevéssel be kellene érnünk, ha Lers Pál 1877 szeptemberi jelentésében be nem számolt volna oly megfigyeléseiről, melyek a Béla-torony egykori alakjára érdekes fényt vetnek. Jelentése szerint a torony első emeletéről a padlásra lépcső vezetett fel, melyet 1782-ben elfalaztak. Bz a lépcső a templom Schulek Frigyes által készített felmérési alaprajza szerint a torony északi falában nyert elhelyezést. A padlástérben a Bélatorony falai továbbfolytatódtak és megállapíthatóan nyolcszög-alaprajzot mutattak. Bz a körülmény arra enged következtetni, hogy a Béla-torony második emelete a középkor folyamán megépítésre került, 65 ) mert fel nem tételezhető, hogy e nyolcszögű felfalazás megépítéséhez a csarnoktemplom Béla-tornyot magábafogadó egységes fedélszékének felállítása után fogtak volna hozzá. Legvalószínűbbnek az látszik, hogy a Béla-torony valamikor
