Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)

Csemegi József, ifj.: Adatok a budavári főtemplom középkori építéstörténetéhez 118-167

ADATOK A BUDAVÁRI FŐTEMPLOM KÖZÉPKORI ÉPÍTESTORTÉNETÉHEZ 1.3.9 magasabb lehetett és második emelete nyolcszög-alaprajz szerint épült, de az idők folyamán valamely szerencsétlenség áldozatául esett, úgyhogy felső, nyolcszögű részét le kellett bontani. Az viszont természetesnek látszik, hogy a bontás alkalmával azokat a falrészeket, melyek amúgyis a padlástérbe estek volna, munka- és költségmegtakarítás céljából érintetlenül hagyták. E falmaradványokról emlékezhetett meg • tehát Lers Pál a fent idézett jelentésben. * Képzeletben körüljártuk a budavári plébániatemplomot s megkerestük mindama ránkmaradt töredéknek eredeti helyét, mely valamikor templomunk külső díszítésére szolgált. Mielőtt azonban átlépnők a Boldogasszony egyházának küszöbét, meggondolás tárgyává kell tennünk Schulek Frigyes megismert helyreállítási munkamódszerét. Az első kérdés, melyre feleletet kell adnunk, a következő : Schulek Frigyes — mint ezt eddigi kutatásaink igazolták — a Koronázó-főtemplom újjáépítésekor az elrendezés, részletformák és díszítések tekintetében a lehetőséghez képest mindig ragaszkodott a budavári plébániatemplom eredeti megoldásaihoz ; mivel magyarázható meg tehát az, hogy például az egykori szentélyelrendezést mégsem vette figyelembe, noha annak eredetiségében, egykorúságában nem kételkedhetett? Tény, hogy Schulek Frigyes az újjáépítés alkalmával az egykori szentélyelrendezés átvételétől eltekintett : a főszentély alaprajzát és építészeti részleteit ugyan szórul-szóra átvette, de már a mellékszentélyeket illetően az eredeti alaprajztól teljesen eltért. Kérdésünk tehát akképen is megfogalmazható : mely okok késztették Schulek Frigyest arra, hogy az erősen megviselt főszentély eredeti formáit a Koronázó-főtemplom köveiben átmentse az utókornak, a nagyjából épen maradt mellékszentélyek elrendezésének és formáinak másolásáról pedig lemondjon? Hogy erre a fontos kérdésre kielégítő feleletet adhassunk, el kell olvasnunk Schulek Frigyesnek 1878 július 24-én kelt jelentését, melyben a budavári főtemplommal kapcsolatos kutatásairól számol be. Megállapításai szerint a templom eredetileg bazilikális elrendezésben épült fel és főszentélye egy boltmezővel nyúlt ki a templomtestből. Ha leírását az általa készített felmérési alaprajzon követjük, akkor a főszentélynek a templomtesthez való csatlakozását csakis az ötödik és hatodik boltszakasz érintkezési vonalában képzelhetjük el. Az alaprajz szerint Schulek Frigyes ebben a vonalban a körítőfalak mentén mindkét oldalon egy-egy átlósan álló támpillér alapjaira bukkant. Erről a jelentős felfedezésről 1876 július 15-én kelt jelentésében az északi támpillérre vonatkoztatva a következőket írja: »...egy átlós állású támpillér lábazata ez ugyanilyen erőteljes tagozattal, minő a főszentély támpilléreinek és minő a helyreállított déli oldalnak lábazata. A XIV. század deréklő pillért helyezett ezen alapra. Ezt pedig teljesen elpusztította a XV. század, mely e helyen kápolnát csatolt a templomhoz.« (Ez a kápolna a Gara Miklós által alapított Mindszentek-kápolnája volt.) E leírásból kitűnik, hogy a szóbanforgó támpillér lábazata a főszentély és a déli oldal általunk is azonosnak megállapított lábazati formáit mutatta s így faragásának kora azokéval egyezik. Másrészt