Tanulmányok Budapest Múltjából 8. (1940)
Szilágyi János: Aquincum helyőrségének újabb feliratos emlékei 1-13
AQUINCUM HE&YŐRáÉGENBK UJABB FELIRATOS EMUÉKEI 3 tása : IV, a hatodik sorban VS, együtt : VIVVS (életében) szó volt. Az utolsó sorban pedig még [TITVI V ]VM P[OS(uit)] lehetett. Szokásos végformula a P'(er) aliquem ponere (valakivel állíttatni a síremléket) kifejezés is. liehet, hogy feliratunk végén még egy harmadik név volt kivésve, akivel az örökös végrehajttatta a sírkőállítást. Felül a kőből két sornyi törhetett le. Az első sorban véshették ki az elhunyt nevét, esetleg filiatio-val (az atya megnevezésével), meg a foglalkozása megnevezését. A második sorban a csapattest nevét, amelynek kötelékében Noviomagus Batavorum szülöttje idekerült Aquincum táborába. Ez a csapattest nem igen lehetett ala^) — nem római polgárokból állított lovascsapatalakulat —, mert hiszen a megmaradt rész negyedik sorában is cohor s-a\akx\\at van megemlítve az örökös csapatául, aki pedig valószínűleg bajtársa is volt az elhunytnak. Az elhunyt csapattestéül egy cohors Batavorum lehetett megnevezve. Ezt azzal a fenntartással tételezzük fel, hogy batávok szolgálhattak más törzsek területén felállított csapatokban is. Erre Aquincumban is van példa. 5 ) ' Batáv származásit vitézünk aquincumi sírkövén e szerint a következő felirat állhatott : [ miles | coh(ortis) •,• •' (?) | Ulpi]a Novifoma \gi B]atavoru[m j ann(orum) XX]VIII hic s(itus) efst | ] miles coh(ortis) [ei | usd(em) he] res sibi pfosuit?) vagy : p(erP) vagy : p(ater?) vfiv | us (?) vagy: Vf.... I ..Jum(P) tituljum (?) p[os](uit). Azaz: , a batávok (?) csapatának katonája, aki Ulpia Noviomagus Batavorumból származik, élt 18 (28 ?) évet, nyugszik itt; , ugyanezen csapat katonája, mint az ő örököse (és atyja ?), életében állíttatta neki és saját magának 6 ) ( -val a síremléket). Sírkövünk, az eddig ismert két sírkő mellett (I,d 5. jegyzet), a batávok harmadik kőemléke Aquincumban. A vidékünkön élt első germánok újabb emléke. 7 ) A batáv cohorsok közül eddig ismert forrásanyagunk szerint három járt Pannoniában. 8 ) A cohors III Batavorum miliaria később a Kr. u. II. század derekán került Pannóniába 9 ) (Vetus Satina, Dunaadony táborában állomásozott), tehát sírkövünk nem lehet ennek a hagyatéka. A cohors II Batavorum és a cohors I Batavorum miliaria pia jiddis Kr. u. 86 körül annak a legio II adiutrix nevű gyalogezrednek a kíséretében került Pannóniába, amely azután Aquincumban, sírkövünk lelőhelyén évszázadokon át táborozott. A cohors II Batavorum Domitianus 10 ) császár aldunai háborújában olyan súlyos veszteségeket szenvedett, hogy kivonták az arcvonalból és Pannóniába küldték. Itt egy Kr. u. 98-ban kibocsátott katonai elbocsátólevél (CIL, XVI 42) még egyszer említést tesz róla, de aztán nem ad több életjelet magáról. Lehet, hogy feloszlatták es legénységét más csapattestekbe osztották be. A cohors I Batavorum miliaria pia fidelis 11 ) a jelek szerint Hadrianus császár uralkodása alatt, (Kr. u. 117—138) kb. sírkövünk állításának idején, még a Dunakönyöknél táborozott. Talán az Alduna vidékéről ez a cohors is eljött a legio II adiutrix csapatával Traianus császár uralkodása (Kr. u. 98—117) alatt vagy még előbb Aquincumba és (a legio X gemina legénységével együtt ?) befejezte itt a kőtábor építését. Valóban nincs kizárva, hogy sírkövünk a cohors I Batavorum miliaria pia fidelis egyik katonájának az emléke. 2*
