Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Gárdonyi Albert: A budai városi tanács árulása 1541-ben 1-10

A BUDAI VÁROSI TANÁCS ÁRUIyÁSA 154I-BEN 3 matlanságának tulajdonította, mert szerinte a magyarok »kewnyeben meg chalhatták wolna az bwdayakat látwa wk hassonlók nekyek ewltezettel, fegywerrel, nyelwel.« Az árulás meghiúsítása után, annak főintézője, Palczan Péter bíró családja és vagyona hátrahagyásával sietve elhagyta a várat, s ugyanakkor elmenekültek még Verancsics előadása szerint Báchy Benedek, Bornemisza Tamás, Drailing Tamás, Korcholyás Péter és Bornemisza Gergely, mindannyian a budai városi tanács tagjai. A törökpárti urak erre a várban maradt polgárságon és az elmenekültek otthagyott családtagjain töltötték ki bosszújukat, amint Verancsicsnál olvassuk : »sokakat Bwdában megf ogának az polgárokban, kyk kewzyl négyé wágák, kinek penig feyét wewyk, és kewlen-kewlen halálwal megewlyk, de Báchy Ferencet négy wágának, ky akoron Bwdában few polgár, few tanách wala.« Az utóbbi kivégzését Bornemisza Tamás idézett emlékirata is megerősíti, amely szerint »egyeth az thanachbelyek közwl Báchy Ferenc deyákoth az Bwda pyacán négyé wágatta.« Báchy Ferenc kivégzéséről Ferdinánd király 1560 március 18-i oklevele is tud, melyben a fiának kiutalt év járadék további kifizetését rendelte el; a kivégzés tehát minden kétségen felül áll. A budai várnak német kézre juttatása ügyében érdekelt Palczan Péter a Fráter György meggyilkolása ügyében tartott vizsgálat folyamán (Magyar Tört. Tár I. 1855. évf. 251—252. 11.) azt vallotta, hogy a valkómegyei Filetincz községből származott, nagyon fiatalon kerülhetett azonban Budára, mert a Dózsa-lázadás idejében (anno prioré vei eodem, quo expeditio contra Turcas fuit indicata per cruciatam) pajtásaival együtt már a Buda melletti Szt Lőrinczről elnevezett Pálos kolostornál járt, amikor is az ugyanazon kolostorban szolgálatot teljesítő Martinuzzi György mindnyájukat megvendégelte. Mithogy Palczan Péter a tanúkihallgatás időpontjában (1553 május 1.) 50 esztendősnek vallotta magát, az említett kiránduláskor gyermekifjúnak kellett lennie, amiből arra lehet következtetni, hogy szülei, vagy rokonai útján került Budára. Minthogy továbbá János király 1531 január 8-án kelt oklevele már budai bírónak mondotta, nagyon fiatalon juthatott ebbe a díszes állásba s ebben a tüneményesnek mondható pályafutásban alighanem része lehetett János király kegyének is, mert idézett tanúvallomása szerint az egyik fiának maga a király volt a keresztatyja, a keresztelést pedig Martinuzzi György végezte. A budai vár átadását illető balsiker után Martinuzzi György rendeletére összes atyafiai börtönbe kerültek, feleségét pedig rabnőként ajánlották fel a török szultánnak. A szultán azonban megkegyelmezett az asszonynak, mire a magyar urak börtönbe vetették, ahol gyermekeivel együtt elpusztult, Palczan Péter fitestvérét pedig ugyanakkor Rustan basának adták át rabul. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a családjától megfosztott Palczan Péter tanúkihallgatása alkalmával Buda török kézre jutását kizárólag Martinuzzi György terhére írta s jellemét a legsötétebb színekben igyekezett feltüntetni. Nem volt budai származású az 1541. évi budai tragédia másik főszereplője Bornemisza Tamás sem, mert 1564 február 25-én kelt nemeslevelében ábrázolt címere azzal van indokolva, hogy a szerémmegyei Karom városból származott, amely gabonában, borban, szarvasmarhában 3«