Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Gárdonyi Albert: A budai városi tanács árulása 1541-ben 1-10

4 GÁRDONYI ALBERT és halban egyaránt bővelkedett (originem ducit ex fertilissima parte Hungáriáé regni, qui appellatus est comitatus Sirmiensis, ex oppido Karom, frugum, vinorum, pecorum, pisciumque copia terra clara et famosissima, cui vix ulla comparari possit). Ugyanezen nemeslevélben bőségesen elő van adva budai szereplése is, nevezetesen hogy Roggendorf Vilmos fővezérrel teljes egyetértésben működött (sobriam semper et saiiam mutuam intelligenciám habuisti), minthogy azonban a várvédőket sem rábeszéléssel, sem fegyveres erővel nem lehetett rábírni a budai vár átadására, sem pedig az ellenállásra nem érezték magukat elég erősnek, török segítséget vettek igénybe. Mielőtt azonban a török segítség megérkezett volna, az ostromló hadaknak a várba juttatásával igyekezett többedmagával Budát a kereszténység számára megmenteni. Minthogy pedig ez a kísérlet balul ütött ki, felesége, gyermekei és vagyona hátrahagyásával elmenekült a várból, minek következtében ott maradt vagyonát elkobozták. Miután a török sereg a vár alá érkezett, Bornemisza Tamás feleségét a török szultánnak ajánlották fel (uxor tua Anna muneris loco imperátori Turcarum oblata) gyermekeivel együtt (una cum liberis), de a szultán rendeletére tovább is fogságban tartották s csupán évek multán bocsátották szabadon mindnyájukat, amikor is a legnagyobb nyomorban voltak kénytelenek élni (Aliquot elapsis annis ob magnas intercessiones dimissa una cum liberis in summa egestate degendo). Azonos módon mondja el ezeket az eseményeket Bornemisza Tamás idézett emlékirata is: »Az én házamra Bornemisza Thamáss házára kwldének Batthyány Orbánth, Markos Péterth, hogy az my ezwstheth, aranyath, zselém morháth, aranyass attlachokath thalálnának ayándékra walóth, mynd el wynnék —- —• Bzel nem elégettenek, hanem feleségem, germekem cházárnak attak rabságwl.« Bornemisza Tamás sorsa tehát lényegét tekintve azonos volt a Palczan Péter sorsával, Palczan Péter felesége és gyermekei azonban elpusztultak a rabságban, Bornemisza Tamás ellenben utóbb viszontláthatta feleségét és gyermekeit. Közös volt továbbá mindkettőjük sorsa annyiban, hogy budai vagyonukat teljes egészében elvesztették. Ferdinánd király nem feledkezett meg sokat szenvedett budai híveiről, mert mikor 1542 február 22-én a Budáról elmenekült Weynman Jánosnak és Bornemisza Gergelynek engedélyt adott arra, hogy a budai Krisztus Teste Társulatnak Nürnberg városa számára adott kölcsöne kamatait felvehessék, az engedélyt azon feltételhez kötötte, hogy az esedékes kamatokban Palczan Pétert és Bornemisza Tamást is részesíteni kell. Ferdinánd király ekkor még erősen bízott abban, hogy Budát a töröktől vissza tudja szerezni s a nevezettek újból megkaphatják vagyonukat. Bzért azt is kikötötte, hogy vagyonuk visszaszerzése esetén kötelesek lesznek a felvett kamatokat a budai Krisztus Teste Társulatnak megtéríteni. Az uralkodó bizakodó hangulatát teljesen megértjük, ha figyelembe vesszük, hogy ekkor már javában folytak a tárgyalások a német birodalmi rendekkel a török ellen indítandó hadjárat ügyében. Bz a hadjárat 1542 nyarán valósággal megindult, Pest falai alatt azonban csúfos kudarccal végződött, ami hosszú időre megsemmisítette a Buda visszaszerzését illető reményeket, s ennek következtében más módon igyekezett az uralkodó kártalanítani budai híveit.