Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)
Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40
12 SCHOEN ARNOLD a sírral együtt belekerült az útszabályozás vonalába, 1938 folyamán a székesfőváros az Alvinczi-úti torkolat járdája mellől mind a kettőt áttelepítette, illetőleg a kápolnát másolatban újraépítette az Alvinczi-út és Bimbóutca sarkán. A napjainkra újraépített külsővel fennmaradt, haránt téglány alaprajzú, sarokpilaszterekkel szegélyezett kápolnácska tipikus barokképítmény ; a szerény épület belsejét haránt téglány alaprajzú boltozatocska borítja. A vasrácsos ajtajú, cserép nyeregtetős stáció eredeti fölszereléséből időnkre Szent Rókus és két szárnyas angyalka festett faszobra maradt fenn. Szent Rókus megviselt és konzerválást kívánó faszobra később leszorult az oltárul szolgáló faépítmény polcáról, mivel időközben valószínűen 1780 körül az oltárpolc fölé fára festett olajfestmény került e kápolna melletti szőlő tulajdonosának, a Tily- vagy Tilly-családnak az adományából. A kép alsó baloldali szegélyén elhomályosodott Tily név alatt elfakult szó szerepel ; értelmét csak a kép restaurálása hozhatná világosságra : vájjon Tily csak adományozta, vagy festette is e képet? A festményen Sebestyén, Vendel, Rozália, borromei Károly és Rókus szentek könyörögnek a — háttérben halottszállítókkal jelzett — pestis elmúlásáért a Szűz Máriát koronázó Szentháromsághoz. 1 ) A vázolt kápolna ugyan sohasem szolgált emberbaráti intézet keretében, de létesítése járvány megszüntetése érdekében könyörgőhelyül történt egyfelől, majd pedig indító példát nyújtott a dunaparti testvérvárosnak hasonló célú és szándékú szentély alapítására másfelől, amely ma is fennáll a festi Szent Rókus-kórház kápolnájaként (VIII., Rákóczi-út és Gyulai Pálutca sarkán). Pest város tanácsa ugyanis az ismételten pusztító pestisjárvány megszüntetése végett életbeléptetett különféle intézkedései között, mivel a pestiscsapásban Isten büntetését vélte fölismerni a lakosság bűneiért, 1711 tavaszán Istennél engesztelő szószólókul és védőszentekül Szent Rókust és Szent Rozáliát választotta. Továbbá fogadalmat tett, hogy évenkint a városháza előtt emelt Szentháromság-oszlopnál a Szentháromság vasárnapját megelőző szombaton, továbbá Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália ünnepeinek vigiliáján ájtatosságot tart és böjtöl, vezeklésül és engesztelésül, hogy az Isten óvja meg a várost a pestis rémétől, mert az egykorú fogadalmi irat szerint a város lakossága élni akar és nem elpusztulni. Végül az evangéliumra fogadkozva megígérte, hogy Szent Rókus és Szent Rozália tiszteletére kápolnát emeltet és oda a két védőszent ünnepein, ha pedig azok ünnepei hétköznapra esnének, az ünnepet követő vasárnapon proeessziót vezet és a kápolnában misét mondat. A városi tanács ígéretének beváltása végett júliusban belefogott a kápolna építésébe és 1711 július 27-én ünnepélyesen letette annak alapkövét báró Pfeffershof en János budavári katonai parancsnok jelenlétében. A kápolna alaprajzilag lóhere alakban a mai szentély terjedelmére vállvetett munkával gyorsan, hetek alatt épülhetett föl, úgyhogy szeptember 4-én, Szent Rozália ünnepén már ünnepélyes körmenetet vezetett a belsővárosból a kápolnához a szerviták szuperiorja. A fogadalmi kápolnát azért építtette a városi tanács a Hatvani-kapu várfalán kívüli, mai helyére, mert e környéken a Hatvani-vít és a város