Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

SZÉKESFŐVÁROSI KÓRHÁZAK ÉS EMBERBARÁTI INTÉZMÉNYEK KÁPOLNÁI - 13 majorja közötti szántóföldön már ennek előtte a pestisjárvány idején létesítette a szükséges közegészségügy védelmi barakkokat. Javadalmazására a város két ízben egy-egy tag búzatermő szántóföldet adományozott. Az egyik szántóföld (1711) közvetlenül a kápolna mellett feküdt és azt Rókus-mezőnek nevezték ; a Szent Rozália tiszteletére (1719) adott szántóföld pedig a mai I^udovika és a Füvészkert helyének egy részén terült el. A szántóföldet a városi plébános bérelte. A szántóföld jövedelme azonban, úgy látszik, kevésnek bizonyult a kápolna fenntartására, ezért a városi tanács 1732 október 6-án a városi plébános és a templomatya jelenlétében házankinti pénzgyűjtő perselyezést határozott el a két védőszentű kápolna költségeinek a fedezésére. Ugyanez év december elsején megtartott kánoni vizsgálat szerint a kápolna szegényes berendezéssel rendelkezett : oltárán és két megáldott harangocskáján kívül más fölszerelése nem volt. A miséhez és az ájtatossághoz szükséges egyházi kellékeket alkalomról-alkalomra mind a városi plébánia-templom szolgáltatta. Az ötven mérőnyi búzát termő szomszédos szántóföldet eddig évi tíz forintért használta a városi plébános, ezentúl évi húsz forintért fogja bérelni ugyanő ; e jegyzőkönyv a másik szántóföldet nem is említi sem birtokul, sem jövedelmi forrásul ; másik jövedelmét a fogadalmi processziók alkalmával gyűjtött perselyezés képezte. A pestisjárványról hirhedt 1739. évben és a következő 1740. év folyamán a város 102 ölnyi követ fordított a kápolna bővítésére, mai hajójának fölépítésére. Valószínűen e bővítés alkalmával épült föl a sekrestye is a szentély északi homorú falú conchájának a befalazásával ; a sekrestyének a szentélybe nyíló hevenyészett ablaka pedig később készülhetett. A kőanyagot 1743 májusában I^andmüntzer Gáspár kápolnaatya ajándék gyanánt fogadtatta el a városi magisztrátussal a kápolna javára azzal az indokolással, hogy az utolsó pestisjárvány alkalmával az Isten szemmelláthatóan megáldotta, megvédelmezte a város lakosságát. Egyúttal gondoskodott a magisztrátus a kápolna melletti földnek árverés útján való bérbeadásáról, hogy minél több árenda-pénzt biztosítson a kápolna szükségleteire. Valószínűleg a hajó építésével egyidejűleg épült a szentély hátfalához remetelak, mert 1746-ban a magisztrátus a kápolna mellett lakó remetének kötelességévé tette az ottani akácok mindennapi öntözését. 1752-ben az invalidus-házban működő Irgalmasok rendje a kibővített kápolna mellé kórház építését javasolta a városi tanácsnak azzal a céllal, hogy betegápoló tevékenységét oda is kiterjeszthesse, azonban eredménytelenül. Az 1756. évi tavaszi kánoni vizsgálat már elég rendes fölszerelésről tesz említést. Szentélyében Rókus és Rozália szentek olajfestményével díszített főoltár mellett állott Szent Vencel (Iyászló?) és Szent Imre festett faszobra. A hajóban az egyik, evangéliumoldali mellékoltár a Boldogságos Szűz Mária festett képével annak tiszteletét szolgálta ; rajta két fából faragott angyal és a Kálváriának faszobrai állottak a keresztfán függő Krisztust, a két latrot, Máriát, Magdolnát és János tanítványt ábrázolva. A másik, leckeoldali mellékoltár szintén a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére épült, annak üveggel védett olajfestményű képével és a loretói Mária kegyszobor öltöztethető másolatával díszítve. Kisded toronyról és bennelevő két harangocskáról sem feledkezik meg a szűkszavú leltár ;