Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Schoen Arnold: Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái 11-40

Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái. Abban a halálos félelemben, amely 1710 tavaszán az újra felburjánzott pestisjárvánnyal reánehezedett Buda lakosságának elcsüggedt lelkére, a városi tanács számos óvóintézkedése között május 16-án elhatározta, hogy a járvány szüntével külön-külön ünnepélyes hálakörmenetet tart a szeplőtelenül fogantatott Szűz Mária, Rókus, Sebestyén, Rozália, xavéri Ferenc, József és Keresztelő János szentek tiszteletére. És miközben szüntelenül tárgyalt egy új Szentháromság-szobornak a budai várban való fölállításáról, amely az égiek szobraival a fennálló Szentháromság-szobornál gazdagabban és ékesebben lészen díszítendő, június 11-én engedélyt adott Mihiz Ivánnak és Schneider Gergelynek kifejezetten a Rókus-hegyre vezető úton (ma II. ker., Alvinczi-út és Bimbó-utca sarkán) létesítendő stáció, illetőleg kápolna építésére. A szerény kápolnácska csakhamar fölépült és Szent Rókus, a pestis ellen védő égi patrónus tiszteletére még a nyár folyamán meg is áldatott. A kápolna fekvésénél fogva is vonzotta a lakosságot zarándokló ájtatoskodásra ; a várbeli jezsuiták pedig azzal igyekeztek zarándokhellyé fejleszteni, hogy már a következő év tavaszán húsvétkor és augusztusban Szent Rókus ünnepén körmenetet vezettek oda és szentbeszéddel egybekötött ájtatosságot tartottak e kápolnánál. A kies természeti környezetben fekvő és csendes, meghitt magabamerülesre kedvező kápolnát a városi tanács 1717-ben Dillmann János Sebestyén városi tanácsos gondjaira bízta, hogy a kápolna szőlőföldjének a jövedelméből évenkint rendszeresen gondoskodjék Szent Rókus napján a kápolnánál tartandó körmenetről, ájtatosságról, miséről és háromnyelvű prédikációról. A budavári jezsuita rektor 1735-ben Szent Rókus csontereklyéjét szerezte meg Rómából e kápolna számára, amely évenkint Szent Rókus napján az ide vezetett körmenet alkalmával nyilvános tiszteletben részesült. A kápolnát a városi tanács 1763-ban Reischl Gáspár ácsmesterrel és Nöpauer Máté építőmesterrel megrestauráltatta. Ez alkalommal a kápolna elé kis fatornyos tornácot emeltetett, amely azonban időnkre elenyészett. A régente rendszeres körmenettel fölkeresett kápolna lassankint magános hívek gondozására jutott és a processziózás végleg elmaradt. K kápolna mellett a szabadságharcban 1849 május 8-án esett el Schittenhelm Kde honvédtüzér, aki e kápolna mögött nyugszik ama sírkő alatt, amelyet a budapesti polgári lövész egyesület emeltetett 1904-ben. Mivel e kápolna