Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Gárdonyi Albert: A budai városi tanács árulása 1541-ben 1-10

10 GÁRDONYI ALBERT tartozik fizetni, amíg tanulmányait elvégzi, és anyja özvegy marad (quamdiu ipse exponens litteris operám dederit ac mater sua vidua manserit). B folyamodványra az uralkodó úgy döntött (Benignae resolutiones), hogy a folyamodó atyjának érdemeiért, akit az uralkodó iránti hűségéért Budán felnégyeltek, az évi díjat tovább is rendesen meg kell adni. A Bornemisza Tamással együtt menekült Drailing Tamás marhakereskedéssel tartotta fenn magát és ámbár Verancsics Antal tanúsága szerint budai vagyonát elkobozták, nem szorult az uralkodó támogatására. Az 1555. évi országgyűlés tartama alatt azonban Drailing is kénytelen volt az uralkodóhoz fordulni, mert 1554-ben marhákat vitt ki Szászországba s ezeket Ferdinánd ottani hadai lefoglalták. ígéretet kapott ugyan, hogy a vámjövedelmekből 200 forint kártérítést fog kapni, ez azonban nem történt meg, s minthogy hitelezői börtönnel fenyegették, kénytelen volt az ígéret beváltását megsürgetni. A pozsonyi kamara tanácsosai igazolták ugyan (Expeditiones Camerales), hogy tudnak az ígéretről, írásos rendelet nélkül azonban nem voltak hajlandók fizetni. Ezek szerint a budai városi tanácsnak Buda német kézre juttatásában részes tagjai, amennyiben idejekorán el tudtak menekülni a városból, Ferdinánd király védelme alá helyezkedtek s budai veszteségeikért kárpótlásban részesültek. A Verancsics Antalnál névszerint felsoroltak közül egyedül Korcholyás Péter tűnik el szemeink elől, ez azonban nem jelenti azt, mintha nem osztozott volna társai sorsában. A menekültek mindannyian Pozsonyban telepedtek meg, s valószínűleg itt telepedtek meg azok a budai polgárok is, kikkel Palczan Péter 1555-ben budai veszteségeit igazolta. Többen Kassán telepedtek meg, s nagy részük lehetett abban, hogy Ferdinánd király 1552-ben a magyar polgárokat a németekkel egyenjogúakká tette. A kassai polgárok anyakönyvéből tudjuk, hogy a budai tanács tagjai közül Trombitás János 1544 december 2-án, Barkas Péter már jóval előbb, Sárhaju János 1547 március 4-én, Szabó Imre pedig 1549 április 7-én szereztek Kassán polgárjogot, s_kívülük még egész sereg budai és pesti polgár telepedett meg ebben az időszakban a városban. Amekkora veszteség érte tehát a budai magyar polgárságot ezekkel az átköltözésekkel, ugyanakkora nyereség volt Pozsony és Kassa számára, amely utóbbi az átköltözések hatása alatt lett magyar várossá. Gárdonyi Albert