Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Rexa Dezső: Pest-budai vonatkozások egy régi énekes vígjátékban, 1834 162-180

PEST-BUDAI VONATKOZÁSOK EGY REGI ÉNEKES VÍGJÁTÉKBAN 165 De a magyar színészek ábrándokért oly lobogva lelkesedni tudván, mindig szívesen használták ezt az egyesített nevet. Gilyén Sándor Budai Nemzeti Játékszíni Zsebkönyv-ének. Budán az 1836. esztendőre nyomott könyvecskéje címlapján

10

) ezt írja : Budapest nagy lelkű fiainak és lelkes leányainak mélly tisztelettel. "És ugyanezen zsebkönyv 1839. évi kiadásában már nemcsak a hódolás pillanatában élnek színészeink a Budapest névvel, de egy kis csevegés során megjelenik ott ez a mondat is : Az életnek örvendő Budapesti életének egy részét a Noé bárkákban tölti el. . .

n

) Garay János pedig ez időben egy epigrammájában a Gellérthegy visszhangja által teremteti meg a Budapest nevet. BUDAPEST. Érdekes ékes kép! melly a komoly őszhajú haj dánt S a víg arczú jelent vásznodon egybeszövöd. Ott fejedelmi Budát, a polgár Pestet emitten ; Abban régi ditsünk, ebben egy ifjú világ. S mégis testvérek? »vérek« visszhangzik az echó, S a tetemes Gellért rá »Budapest«-et üvölt. Czuczor is így versel egy distichonában : Pinczér és tekeőr magyarul Budapesten alig szól ; Hát játékos, ivó nincs magyar itten elég? Sot 1838-ban megjelent egy Budapest című kis vers, melyet írója »költői jóslat«-nak mond ; e vers már a két város egyesítéséről beszél s az egyesített várost — Budapestnek nevezi. Pongrácz Lajos honti alispán a vers szerzője, akinek közéleti szereplése kétségtelenül jelentős és irodalmi szándékai tiszteletreméltóak. Verse így hangzik : BUDAPEST. (költői jóslat) — 1838 — Buda és Pest némán hallgatsz — S a vándor elmegyen, Irt sebre itt sem lelve Tőled bucsut vészen. Isten veled, s adja Isten Addigmig visszatér Majd ha e szív oly melegen E mellben már nem vér. Adja Isten, hogy két részből Légy már akkor egy test, S az összefort testnek neve Legyen majd Budapest.