Tanulmányok Budapest Múltjából 7. (1939)

Garády Sándor: A budai (óbudai) káptalan alapítása 70-91

78 GARÁDY SÁNDOR mint bírósági szék, hanem az egész országra kiterjedően mint hiteles hely is fontos szerepet játszott. Erről számos okiratunk tanúskodik. A hiteles helyek főleg a tizenharmadik században kezdenek szerepet játszani. Jelentőségük növekedése részben összefügg a prestaldusok vagy pristaldusok,

40

) perosztók, perestoldók, poroszlók szerepével. Ezeknek mibenléte, hatásköre, rangja még ma sincs teljesen tisztázva. A pristaldusok működésével első ízben tudtunkkal Koztajnicai Kitonich János kir. jogügyi igazgató és koronaügyész (Causarum regalium Director et Sacri Regni Hungáriáé Coronae fiscalis) foglalkozott. Erre vonatkozó munkája Nagyszombatban 1619-ben jelent meg.

41

) Ebben fölemlíti a váradi regestrumot is, amely akkoriban egy-egy, összesen két példányban inkei Loránth Ferenc és petrőczi Nagymihályi Ferenc kamarai tanácsos birtokában volt. Foglalkozott a pristaldusokkal a többi között Szegedi János,

42

) Bél Mátyás,

43

) Kollár Ádám 44

) és Miller Jakab Ferdinánd is.

45

) Ez utóbbi munkájában a pristaldusok működését a 969—1309 közötti 340 éves időtartamra teszi. Szent Iyászló, de különösen Kálmán király törvényei részletesen megemlékeznek róluk.

46

) Az első pristaldusok neve 1067-ből ismeretes : Apa, Chycha fia (Csicsa fia), Wde (Öde) és Fygedy. Mind a három ugyanazon birtokadomány beiktatásánál szerepel. A pristaldusok azonban főleg a tüzes vas próbáknál működtek közre, mint a bíró megbízottjai. De szerepeltek az egykorú törvények és oklevelek szerint egyéb bírói eljárásoknál, birtokbaiktatásoknál, határjárásoknál, tized megállapításánál és behajtásánál is, sőt annak is van nyoma, hogy ügyvédi teendőket is végeztek. Talán a legjobban megközelíti Bartal Antal a pristaldus fogalom- és működési körét, ha nem is meríti ki teljesen.

48

) Szerinte : »A pristaldus nem volt szervezett állandó hivatal, hanem minden rangú és osztályú személy vagy testület (pl. király, nádor, bán, főpap, káptalan stb.) a körülmény és szükség szerint valakit biztosi minőségben küldött ki, hogy mint arbiter vagy valamely bíró coadjutora az ügy elintézésénél személyesen jelen legyen vagy azt személyesen elintézze.« Ha egyáltalában megengedhető, hogy egyes, egymástól messze eső korok intézményeit egymással összehasonlítsuk, akkor Bartal megállapításához hozzáfűzhetjük : a pristaldusok tevékenységi körében volt valami a mai közjegyzőkéből és ügyvédekéből is. Szólás-mondás, hogy minden hasonlat sántít. Ez sem kivétel alóla. Azt, hogy mennyire elterjedt ez az intézmény, legjobban bizonyítja a váradi regestrum, amely az 1208—1235 közötti időszakból 389, helyesebben 394 esetben 358 pristaldusról emlékezik meg. Tehát aránylag rövid idő alatt és csak a váradi káptalannál.

49

) A XIII. század első fele lehetett ez intézménynek, azt lehet mondani, virágkora, de egyúttal a hanyatlás csiráit is magában hordta. Sok lehetett már a visszaélés, amit köpenye alatt űztek, mert II. Endre 1231. évi — az aranybullát újból megerősítő — szabadalomlevelének 21. cikkelye a következőket mondja ki : »És mert hamis pristaldusok révén országunkban sokan megkárosodtak ; idézéseik vagy tanúbizonyságaik, hacsak a megyéspüspökök vagy káptalanok nem erősítik meg, nem érvényesek, sem a hamisító Pristaldusok, sem bizonyítványaik (bizonyságaik) nem igazolhatók ; a kisebb ügyekben pedig a szomszédos kolostorok vagy konventek