Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

152 KEMÉNYT B. OTTÓ részletesen ismerteti a mohácsi vész utáni eseményeket. A várost ért sok vihar ellenére még látható néhány mecset és fürdő. A török Zsigmond király nemes és pompás palotáját sem hagyta egészen összeomlani. Az utazó különbséget tesz a Zsigmond által épített királyi palota és az új királyi palota között. Ez utóbbit nagy és szabályos alkotásnak nevezi, amelynek néhány terme francia ízlés szerint van berendezve. I,át itt néhány festményt is, az egyik teremről pedig azt állítja, hogy Brüsszelben készült kiválóan szép tapétával van borítva. A magyar királyság jelvényeit is ebben a palotában őrzik. Sajnálja, hogy vöröstoronyi szerencsétlen tartózkodása miatt a néhány nap előtt történt koronázási szertartáson, amelyet nagy pompával és ünnepélyességgel vittek végbe, nem vehetett részt. Megszemléli a bástyával és tornyokkal ellátott erődítményeket is. Majd a nyilvános fürdők keltik fel figyelmét, amelyek bár nem nagyon előkelőek, bámulatos természetes melegvízzel vannak ellátva és köszvényes bajoknál kiváló gyógyhatásúak. A királyság minden részéből jönnek ide betegek, hogy ennek jótéteményeiben részesüljenek. A budai egyetemről szólva az a véleménye, hogy Magyarországon a tudományos élet még csecsemőkorát éli. A lakosságnak még nincs meg a kellő érzéke, hogy az értelem kiművelésében élvezetet találjon. Mégis észrevehető bizonyos buzgóság, amely oda irányul, hogy megjavítsák a művészetek és tudományok általános viszonyait, hiszen ezek szebbé teszik az életet, annak hasznosságát és boldogságát is fokozzák. Pestet Budánál sokkal szebb városnak ítéli, utcáiról megjegyzi, hogy szélesek, szabályosak és jól kövezettek és van néhány olyan háza is, amely teljesen kőből épült. A város általános ismertetésénél megjegyzi, hogy Pest sorsa majdnem közös volt Budáéval. A Rákosmező a királyválasztás idején összegyűlt rendeket juttatta eszébe. Megnézi a pesti és budai színházat, ahol minden este játszanak. Egy előadásra maga is elment és nagyon jól érezte magát. A társadalmi osztályok között a nemesség gazdag, fényűző életét említi meg. Szerinte különösen kedvelik a lovakat, bolondjai a pompás fogatoknak. * Reichardt először Budán a Rácvárosban vett szállást, de a piszkos, lejtős városrészben nem érezte jól magát és ezért Pestre költözött át a Dunapartra, mint mondja, a világ egyik legszebb és legkellemesebb kávéházába. Innen szemléli a hajóhidat, amelyen örökös tolongás, élénk forgalom uralkodik. A szemléletet a kitűnő ellátás és kiszolgálás még kellemesebbé tette. Kilátogat a várba, ahol megtekinti a királyi és városi épületeket, a szép kerteket és gyönyörködik a Dunára nyíló pazar kilátásban. A Gellérthegyre is ellátogat, észreveszi, hogy az egykori megerősített hely néhány maradványa még látható, innen nézi a Rácvárost, amelynek házai, mint óriási fecskefészkek tapadnak a meredek magaslatokhoz. Mulatságosabb embertömeg aligha került még szeme elé. Lakosait a zsidókhoz nagyon hasonló kereskedő népnek nevezi, akik főként Magyarországon telepedtek le. Összekevert görög-török viseletük van, asszonyaik sűrűn teleaggatják magukat még forgalomban levő aranypénzekkel és ruházatuk nehézkes pompa által tűnik ki. Mindkét nembeliek rendszerint