Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

BUDA ÉS PEST VÁROSKÉPE AZ IDEGEN UTAZÁSOK IRODALMÁBAN 153 magas testalkatúak, általában jól öltözködnek, minden vonásukon, arckifejezésükön és mozdulataikon a gazdag kereskedő jóllakottsága ömlik el. A városrész, amelyben laknak, nagyon szűk és talán még piszkosabb, mint a zsidóváros, amely különben ebből a szempontból nem egykönnyen múlható felül. Az utazó szerint az egész fészekvárost nem érhetné nagyobb jótétemény, mint ha egy alapos tűzvész teljesen felégetné és gazdag, piszkos és lusta lakóit új és jobb építkezésre kényszerítené. A Pesten élvezett földi javak között leginkább a pompás gyümölcsökben telt kedve. Ha az északi országok lakói mindazon élvezetek között, amelyekben itt az ember duskálkodik, csak ehhez az egyhez jutnának hozzá, máris boldognak éreznék magukat. Itt azonban alig törődnek vele, amiként ez történni szokott az ég és föld mindennapi és könnyen megszerzett élvezeteiben. Bizonyosra veszi, hogy egy pesti lakos sem élvezi úgy ezt a jótéteményt, mint ő, az idegen. Reggel és este szeme-szája legeltetésére és gyomra ingerlésére a Dunapartra megy a gyümölccsel színültig telt csónakokhoz, amelyeken naponta annyi pompás dinnyét, szőlőt, szilvát, almát és körtét hoznak a városba, mint amennyi máshol hagymából és burgonyából is alig található. Ezután a tarka, jól megrakott kosarakat veszi sorra, amelyek mintha sohasem ürülnének ki, bármennyit is fogyasztanak belőlük. És amikor órák hosszat, a végtelenségig azon buzgólkodott, hogy a szép gyümölcsök közül a legszebbet válassza ki, akkor képed el igazán, hogy értük a szegény embereknek mindössze pár krajcárt kell fizetniök. Az idevalósiak azonban még ezért is éppúgy alkudoznak, mint ahogyan alkudozni a garasokért és forintokért szokás. Reichardtot a vendéglőkben és borozókban a pozsonyit is felülmúló bőséges kiszolgálás és az ételeknek hihetetlen olcsó ára is meglepi. Alig egy-két tallérért egész napon át a szem és száj által kívánt legpompásabb ételekben duskálkodhatik az ember. Csak a legnemesebb bornál van ebben kivétel. Itt is egy dukátot, vagy még annál is többet kérnek egy kis palack tokaji borért. Szerinte ez a bor csak Lengyelországban található még, ott is azonban három-négy dukátot kérnek egy butéliáért. Északi előítéletnek minősíti, hogy csak egyféle tokaji bor lenne/amelyet egyedül a császár ajándékoz. Öt-, hatféle tokaji bor is van, ugyanannyi árban. A bor élvezetével kapcsolatban elmeséli, hogy Budán és Pesten a borokat, még a hitvány fajtákat is dinnyékből isszák. Dinnye itt gyakrabban fordul elő, mint amennyit Németországban a tökből termelnek, Délmagyarországon pedig a dinnye vadon is nő. A bornak a dinnyében való élvezete azzal az előnnyel jár, hogy lehűti a bort, cukorral keverve pedig kellemesen pezseg, sokszor azonban alapos részegítő ereje is van. Legszívesebben a zöld görögdinnyét használják a boriváshoz. Reichardt Pesten a csónakázás kellemességeit is élvezi, meglátogatja a dunai szigeteket és mindenütt jó kiszolgálást és ellátást talál. Gyakran ül lóra is, hogy a vidéket megismerje. Egy alkalommal a nádor lovascsapatával találkozott össze. Fiatal, vidám, élénk úrnak festi a nádort, aki derék lovasnak és szenvedélyes vadásznak mutatta magát. Még mielőtt személyesen megismerte volna őt, széles ajkáról és hangsúlyáról mindjárt felismerte benne az osztrák főherceget. A nádor megengedte, hogy a vadászaton Reichardt is részt vegyen. A főherceg oly közvetlenséggel érintkezett vele,