Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
68 f BE&ITZKY JÁNOS Mind a két feladatot elvégezte már a magyar történettudomány. Karácsonyi János foglalta össze eddig a legkimerítőbben a kérdést. Ő állapította meg, hogy a XIII. századi írott forrásokban felmerülő Korczán(Kurszán)nemzetség azonos a Kartal-nemzetséggel. Megállapítását azzal igazolta, hogy az 1263-ban Korczán nembelinek írt Uza fia Pétert 1247-ben és 1276-ban a Kartal-nemzetség tagjának írták. 16 ) A kettős nemzetségnév használata a magyarság körében nem tartozott a ritkaságok közé és így a Kartal-Korszán-nemzetség esetében is csak egy példát kell láttunk a sok közül, amikor a nemzetségi totem állat neve — a kartal=sas — felcserélődik, talán keresztény hatásra, a nemzetség egyik nagytekintélyű ősének — Kurszánnak — a nevével. Sokkal fontosabb azonban annak a megállapítása, hogy ez a nemzetség a mai budai és pesti részeken tényleg birtokos is volt. 17 ) Igen fontos bizonyítéka ennek még az is, hogy a Kurszán vára elnevezés még 1332-ben- és 1373-ban is szerepel az óbudai területen. 18 ) Anonymus Gestájában határozottan Kündü fiának mondja Kurzánt. Bizánci feljegyzésekből viszont tudjuk, hogy amikor Leó császár 894-ben követeket küldött a magyarokhoz, hogy azokat a bolgárok elleni háborúra rávegye, követei a magyarok fejeivel, Árpáddal és Kurzánnal tárgyaltak. 19 ) Ezek szerint a mintegy hat év múlva a mai budai részeken szállásföldet szerző és nyerő Kurzán, a kende fia, a legtekintélyesebb magyar vezérek egyike volt. Fel kell ugyanis tételeznünk azt a másik lehetőséget is hogy az Anonymusnál említett cundu-kündü nem személynevet, hanem a kündü-i=kende-i méltóságnevet jelöli, mint ahogy a gyula szavunk is jelent méltóságot és jelez személyt is. Feltehető azonban még az is és erre éppen a Gyula személynév ad analógiát, hogy a Kündü szó ebben az esetben személy- és méltóságnevet is jelent, azaz egy olyan személyt jelöl, aki mint kende a Kündü nevet viselte. 20 ) Véleményünk szerint azonban nem ez a második, hanem az első változat forog fenn, vagyis, hogy Anonymus és többi krónikánk közös ősforrása a kündü, azaz a kendei méltóságot viselő fejedelmi személy fiának írta Kurzánt, illetve az ugyancsak a kendétől származó Kusidot és Kopjánt, azaz Kaplonyt. 21 ) Ezzel kapcsolatban azonban vessünk egy pillantást a kendéi méltóságra és kíséreljük meg az események sodrába a vidékünkön szereplő személyeket beállítani. A magyar koraközépkori történelem egyik legkiválóbb művelője Pauler Gyula volt. Megállapításai igen sok tekintetben még ma is helytállóak, aminek az az egyszerű magyarázata, hogy rendkívüli forrásismerettel dolgozott. Mi sem természetesebb, hogy egyes kérdésekről alkotott véleményét csaknem minden kutatónk elfogadta és így megállapításai mindig a megdönthetetlen tekintély súlyával birtak és hatottak. így ő volt az, aki a magyarság etelközi szereplésével részletesen foglalkozva megírta, hogy a kündü=kende, kenderkhagan nem más, mint a magyarság fölött fennhatóságot gyakorló kazár kán kinevezett helyettese, egyszóval, vajda volt. 22 ) És ebben teljes mértékben igaza is volt. Konstantinos Porphyrogennetos előadása nyomán megírta azután azt is, hogy : ,,»L,ebedias, az első vajda« — magyar néven Eleud, Előd — a IX. század nyolcvanas éveiben élt. A kozárok nagyrabecsülték, kényeztették a »vitéz és nemes származású« férfiút ; a khagán előkelő kozár nőt adott neki feleségül, »hogy tőle gyermeke
