Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
ADATOK BUDAPEST KORAKÖZÉPKORI HEGYRAJZÁHOZ 69 szülessen«, de ez a házasság meddő maradt.«" 23 ) Paulernek ezen sorai oly nagy hatással voltak kutatóinkra, hogy fel sem ötlött bennük az a gondolat, hogy I^ebediásnak esetleg gyermekei is lehettek, következéskép krónikáink Cundu és Cund néven szereplő egyazon egyéniségét ilyen nevű személynek vették. Ezzel szemben Konstantinos Porphyrogennetos szövege a következőket mondja : ô as Asßsöia$ êxeïvoç ÉK TIVOÇ TÚ%r]Q fisra rfjç aúrfjc Xa^ccçov óta èrcaiâoTtoiriasv = de Lebediasnak attól a kazár nőtől véletlenül nem lett gyermeke. 24 ) Konstantinos szövege tehát egy szóval sem mondja, hogy L,ebedias magtalan volt, csak azt, hogy attól a kazár nőtől nem születtek gyermekei, de már maga ez a kitétel is magában rejti annak a lehetőségét, hogy más nőtől lehettek gyermekei. Sőt egészen valószínű, hogy voltak is gyermekei, hiszen egy IX. századi nomád nagyúr egész lelkületével és világnézetével ellenkezett még a gondolata is annak, hogy magtalanul haljon meg. Gondoljunk csak az őskultuszra, amely már önmagában véve is megkívánta a férfi utódokat. Mindenki által ismert tény, hogy Iyebedias, amikor a kazár kán az Etelközbe sodort magyarságot megnyerendő, felajánlotta neki, hogy választassa magát fejedelemmé, ő a megtisztelő vezéri állást elutasította magától és maga helyett Álmost, vagy fiát, Árpádot ajánlotta. 25 ) Lebediasnak ez a magatartása arra enged következtetni, hogy Álmossal és Árpáddal igen szívélyes viszonyban volt. A Turul-, azaz a fejedelmi Árpád- és a Kartalazaz Kurzán-nemzetségnek mai hazánkban lévő birtokviszonyaiból pedig arra következtethetünk, hogy a két nemzetség között igen közeli vérrokoni kapcsolatok álltak fenn. Ennek igazolására lássuk a következőket. Hóman Bálint foglalta össze azokat az alapvető kutatásokat, amelyek a fejedelmi törzs és nemzetségei elhelyezkedésére fényt vetnek. 26 ) A honfoglaló nemzetségek vidékünkhöz közel eső területen való elhelyezkedésével pedig legutóbb legrészletesebben Glaser Lajos foglalkozott. 27 ) 0 figyelembe véve a földrajzi és növényföldrajzi adottságokat, Fejér vármegye településtörténetét, amennyire azt a rendelkezésünkre álló adatok lehetővé teszik, csaknem teljesen tisztázta. Az ő kutatásaikat akarjuk területünkre vonatkozólag továbbépíteni, amikor helytálló megállapításaikat átvesszük. Egyik korábbi tanulmányunkban már megállapítottuk, hogy a honfoglalók a 900-ik év táján lépték át a Duna vonalát és vették birtokukba a Dunántúl Rábáig és Répcéig terjedő területét, hogy azután 907 után egész a Bécsi-erdőig, sőt azon túlra tolják ki szállásaik nyugati határait. 28 ) Ennek az országfoglalásnak második periódusában, tehát 900 körül történt a budai és festi részek nemzetségi megszállása. Az itteni szállástelepek Árpádfejedelem családjában használatos személynevet megőrző birtoknevei alapján megállapítható, hogy a Dunántúli-Középhegységtől a Mecsekig és a pestmegyei futóhomok-területtől a somogyi homokterületekig elterülő országrészen a fejedelmi család és közvetlen rokonai, egyszóval a Megyertörzs vezető nemzetségei telepedtek meg. 29 ) Ezen a nagy területen akadt bőven fű, víz, legelő, úgyhogy a téli és nyári szállások váltogatására bő alkalom nyílott. Ezeknek a nemzetségeknek a száma pontosan még nem határozható meg, de kétségtelen, hogy az ágakra való szakadás következtében egyre több új nemzetség keletkezett. 30 )
