Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102

ADATOK BUDAPEST KORAKÖZÉPKORI HELYRAJZÁHOZ 63 Célunk Budapest székesfőváros területének történelmi helyrajzát lépésről-lépésre a lehető legnagyobb pontossággal meghatározni. Magyarországon a történelmi földrajz egyike a legelhanyagoltabb stúdiumoknak. Történelmi földrajzi munkánk, eltekintve Csánki Dezső rendkívül értékes és szinte európai viszonylatban is egyedülálló nagy munkájától, — Magyarország Történelmi Földrajza a Hunyadiak korában

2

) — tulaj donképen nincsen. Igen alapos és hézagpótló műveknek kell tartanunk ezen a téren még Mályusz Elemérnek Turóc megyéről,

3

) Fekete Nagy Antalnak a Szepességről

4

) és Szabó Istvánnak Ugocsamegyéről

5

) írt munkáit, bár ezek nem kifejezetten történelem-földrajzi tanulmányok. Nem történelemföldrajzi tanulmány azonban tulaj donképen — címe ellenére sem — Csánki fentemlített munkája. Csánki ezen műve csak alap lehet a történelemföldrajzi kutatások számára, mivel merőben csak topográfiai adatokat tartalmaz és úgy viszonylik egy történelem-földrajzi munkához, mint egy modern helységnévtár egy földrajzi tanulmányhoz. Nem tarthatjuk kifejezetten történelem-földrajzi tanulmányoknak azokat az értekezéseket sem, amelyeket Budapest székesfőváros területével kapcsolatban a Fehéregyháza és Árpád-sírja kutatók végeztek, bár igen sok topográfiailag értékes adatot tartalmaznak. Nem történelem-földrajzi eredményeket felmutató művek ezek már csak azért sem, mert eredményeiket nem a rendelkezésünkre álló összes tényezők figyelembevételével szűrték le és így részleteredményeik, ha helyesek is, egy vagy más szempontból még minden esetben vitathatók. Fehéregyháza pontos térbeli helyzetét ugyanis csak az egész középkori Óbuda topográfiájának tisztázása és az eddigieknél nagyobbszabású ásatások útján nyert támpontok segítségével elért eredményeknek a mai topográfiai adatokkal való teljes azonosítása után tudjuk csak meghatározni.

6

) A földrajz ugyanis szintetikus, mondhatnánk, szinoptikus tudomány, mert az élet minden vonatkozására, a természet és a geológiai múlt minden adottságára figyelemmel kell lennie és így önállóságát megtartva mintegy összekötő kapcsot kell képeznie a szellem- és a természettudományok között. Hasonlóképpen a történelmi földrajz is nem foglalkozik kevesebbel, mint egykor emberi és természeti tájalkotó tényezőinek összefogó, szintetikus tanulmányozásával. A történelmi földrajz szellemtudományi része következéskép mindazokat a forrásokat felhasználhatja, amelyeket maga a történettudomány is felhasznál. A történelmi földrajz természettudományi része az óholocén sőt pleisztocén problémák kutatása révén a paleogeográfiának a szerves része. Ilyen szempontból forrásanyagát — magán a természeten kívül — elsősorban a ránkmaradt régi térképanyag alkotja. Fontos adatokat találunk azonban minden más történeti, történelem-földraj zilag felhasználható forrásban is. Iyehetetlen az elmúlt emberi életről helyes képet alkotnunk, ha nem ismerjük a történelmi idők paleogeográfiáját. így például Győrffy István tanulmányai a nagykunsági szilaj pásztorkodásról csak ezen vidék régi vízrajzának a teljes ismerete mellett alakulhattak ki egységes képpé.

7

) A megtelepülések szempontjából pedig már a múltban is nagy jelentőségük volt az agrogeológiai tényezőknek.