Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Belitzky János: Adatok Budapest koraközépkori helyrajzához 62-102
64 BEUTZKY JÁNOS Budapest székesfőváros mai területéről is megállapítható, hogy még a XVIII., sőt még a XIX. század folyamán is jelentősen más vízrajzi viszonyokkal találkozunk, mint manapság. 8 ) A régi pleisztocén Dunaágak medrét morotva maradványok, vízmosások, pusztai szikes tavak foglalták el és a nagy árvizek szabadon öntötték el az elhagyott medermélyedéseket. Szinte mocsárvilág és sívó homok közepén húzódott meg a XVIII. század derekán is középkorból maradt falainak tövében a kis Pest város. 9 ) Túl a Dunán pedig apró mocsári szigetek pereméig terjedtek Óbuda mezőváros kis házai és kertjei. A kép tehát merőben más mint a mai és egész valószínű, hogy több száz évvel azelőtt ismét más volt. Az egyre változó természeti táj elemeknek a felismerése és világos, érthető képbe való összefogása az óholocén korral foglalkozó paleogeográfia feladata. Jelen kis tanulmányunkban figyelembe véve a megállapítható természeti változásokat, elsősorban azt kutatjuk, hogy a magyar honfoglalás óta eltelt időben a középkor egyes szakaszaiban az ember miként változtatta meg települése révén a főváros mai területének helyrajzát. Keressük tehát az egymást követő emberi települések térbeli elhelyezkedését és a velük összefüggő emberföldrajzi táj elemeket. Kutatásunk alapját a már említett táj elemeken kívül elsősorban az okleveles adatok képezik. Hogy milyen nehéz azonban az egyes oklevelekben rejlő helynevek vagy az azokban megjelölt épületek helyének elhelyezése, aminek oka elsősorban a lakosság teljes kicserélődése, arra igen jó példát szolgáltat az alábbi eset. Fennmaradt 1505-ből és pár évvel későbbről a budai polgárok bordézsmájának jegyzéke, 10 ) 1531-ből pedig a sasadi bordézsma jegyzéke. 11 ) A két jegyzékben előforduló dűlő-, helyesebben szőlőrésznevek a következők : Budai szőlőrésznevek (zárójelben az 1505 utáni összeírás nevei) : Rosamál (Rosa), Maczkalyk (Machalyk), Kysaranygomb (Kisarangomb), Fertal (Fertal), Bordelmal (Bordelmal),Thykermal (Thykermal), Kapplankvfr (Kapplankhw), Aranygomb (Arangomb), Sármelléke (Sármellék), Chykostho (Chykostho), Mondolas (Mondolas), Magasalya (Magosalya), Kerekpalasth (Kerekpalasth), Damyenmal (Demjén Mai), Mezesmai (Mezessmal), Kappasthemethes (Kapasthemethes), Vereskep (Wereskep), Barsonmal (Barson Mai), Formankuth (Formankwth), Nagydezma (Nagdezma), Kegler (Kegleer), Iyigethvelg (Iyigethwelgh), Hengereythew (Hengerethew), Aranpohar (Aranpohar), Agyagwerem (Agyagweren), Kechelt (Kethelee), Vereskw (Wereskw) és (Zakadak). Sasadi dűlőnevek : Isten Kwthya, Isten Kerthe, Akastho hegh, Kánya Kapw, Mázas, Gomba Mai, Bperies, Kys Wymal, Nagh Wymal, Sagadadh, Kys Kewes, Nagh Kewes, Hollomal, Bechkew, Nadaskwth, Sasadh, I^igethwelgh. Már maguk ezek a nevek is, amelyekkel a középkorvégi budai polgárok szőlőiket illették, egészen más képet nyújtanak, mint aminőt eddig általában a »német« Budáról alkottak történetíróink. Történetföldrajzi kutatások hiányában azonban ma még nem tudjuk ezeket a neveket a mai elnevezésekkel azonosítani. Éppen az ilyen azonosítások lennének az általunk kitűzött munkának az eredményei. Ahhoz azonban, hogy ezt véghezvihessük,
