Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)
Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169
146 KE^ÉNYI B. OTTÓ beszél, s ezáltal is lehetővé akarja tenni, hogy élményeit híven adja vissza. Nem követi azt a szokást, hogy útleírásában megemlékezzék mindazokról, akik szolgálatára voltak, mert szerinte a hála oly érzelem, amely nem szorul kicsinyes fitogtatásra. A végén azonban bízik abban, hogy mindazok, akik akár a török birodalom távoli részeiben, akár az orosz birodalom civilizált és civilizálatlan területein, akár Ausztria műveltebb köreiben szolgálatára voltak, valamennyien elhiszik neki, hogy szívességük mindig emlékezetében maradó hálát váltott ki benne. X. Károly francia király unokája Henrik bordeauxi herceg 1838 végén fejezte be klasszikus tanulmányait s ekkor vette kezdetét az uralkodói hivatásra való nevelése. Nagyapja Levis herceget bízta meg, hogy a világban való megjelenésre, a társadalmi szokások megismerésére a herceget kioktassa és tervezett keleteurópai útjában útitársa legyen. Emellett az udvar még szükségesnek látta, hogy egy tisztet is rendeljen a herceg mellé, aki a birodalom legutolsó háborúiban résztvett és aki a katonai szolgálat különféle ügyköreiben járatos volt. A választás Locmaria grófra esett, aki 1830 óta távol az udvartól saját családi birtokára vonult vissza. Locmaria a megbízatásnak eleget tett és a herceget végigkísérte keleteurópai útján, majd az utazás alatt összegyűjtött emlékeit sajtó alá rendezte. 20 ) A francia trónörökös útiemlékeinek összegyűjtésére Locmaria annál is inkább vállalkozhatott, mert öt évi udvari tartózkodása alatt bő alkalma nyílott, hogy a trónörökössel úti élményeit megbeszélje és ezek között felhasználja azokat a megfigyeléseket, amelyek az olvasóközönséget szélesebb körben érdeklik. Locmaria bevallja, hogy nehéz bizonyos országokról írni, amelyeket már mások is meglátogattak és művészeti, valamint tudományos szempontból is szakszerűen ismertettek. De tudja azt is, hogy a történelmi szemlélődés látóköre határtalan és így a tanulmány számára tág tér nyílik. A jelen és a múlt alkotásainak tanulmányozása azokon a helyeken, ahol az alkotások és cselekmények történtek, példaadásul és tanulságul szolgál. Ez a cél ösztönözte a trónörököst is, akinek ősei a világtörténet annyi lapjára írták föl nevüket. II. Városkép és városi élet. Buda és Pest fekvése és környéke minden korszak útleírásaiban feltalálható. Az általános, sokszor semmitmondó útleírások is csak ritkán mellőzik el, hogy Buda fekvésének szépségét, a Duna tájosztó ívét, a pesti síkföld távolbanyúló horizontját meg ne említsék. A Schedel-krónika városábrázolásaiban is már helyet foglal Buda mint fekvés szempontjából is Európa egyik legszebb városa. Az utazások irodalmában a különféle korszakokban természetesen lényegesen más és más a szemlélőben a magyar főváros keltette hatás. Seipp, aki már azelőtt is járt Budán, úgy találja, hogy nyolc év alatt Buda és Pest városképe teljesen megváltozott. Azokat az épületeket, amelyeket azelőtt figyelemreméltóknak ismert, ma már hiába keresi. Az átalakulást talán a Vízivároson tapasztalta legkevésbbé. Megváltozott
