Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Kelényi B. Ottó: Buda és Pest városképe az idegen utazások irodalmában 137-169

BUDA ÉS PEST VÁROSKÉPE AZ IDEGEN UTAZÁSOK IRODALMÁBAN 14*? az épületek külseje is, úgy mint a benne lakó emberek. Új paloták kelet­keztek, új nyilvános épületek és magánházak, egész szabályos utcasorok és majdnem új városrészek. Pesten az egykori Váci-kapun kívül eső terület sivár táj volt a következő (Kecskeméti) kapuig. Ezt a területet éjnek idején akkor nem is lehetett kísérő nélkül megközelíteni. Ma már ez a terület maga is város és vidám, szorgalmas emberek hemzsegnek benne. A két város különben mindig jó megélhetést nyújtott. Hiszen lakosai a többi várossal szemben állandó kiváltságokat élveztek. Buda ma már magában véve is gazdag. Pompás melegfürdői, jól jövedelmező kincset jelentenek, de még sokkal több jövedelmet hoz a szőlőmüvelés. Bár a budai bor, mint a vörös borok általában, nem áll oly magas áron, mint a Magyar­országon számbavehető többi borfajta, a fogyatékosságot bőven pótolja a bőséges termés. A Dunán a termésnek legalább a felét szállítják fel- és lefelé. Ez a két jövedelemi forrás a város lakossága legnagyobb részének megélhetést nyújt. A városok gyarapodását Seipp a hajóhíd forgalmának tetemes meg­növekedéséből is tapasztalja. Ha régen egy forró nyári estén a hajóhídnál padon ült az ember, hogy a Duna hűs vize mellett felüdüljön, csak itt-ott látott egy-egy öreg tisztet vagy anyókát üldögélni ugyanezen szándékkal. Ritkán haladt át a hídon kocsi, kivéve az országos vásárt és a törvénykezés idejét. Legföljebb késő este mentek át a munkások egyik oldalról a másikra. Most azonban már nincs sem idő, sem hely arra, hogy itt üldögéljen az ember, mert a híd hemzseg a nagy forgalomtól. Teher­kocsik, hintók, szekerek haladnak át rajta folytonosan, akárcsak a Majna hídján Frankfurt mellett a vásár idején. A két város éjjeli kivilágítása önmagában is a legszebb látványos­ság. Egy király sem adhatna ily pompás kivilágítást. Az utcákat fényes lámpák díszítik. A világítás egész Pest városára kiterjed, egészen a város legtávolabbi határáig. Ki van világítva a hajóhíd is, hasonlóan Buda városa, továbbá a Vár a Bécsikapuig és az egész Rácváros is. Ha csak magán Pesten néz szét az ember,.már eleget élvez. A hegyről való letekintés azonban oly gyönyörűség, hogy bajosan lehetne még valami szebbet találni. Ha este Bádenből Bécsbe utazik az ember és ha a Bécset környező magaslatokról letekint, szépen kivilágított nagyvárost lát. Ez a kilátás azonban távolról sem hasonlítható ahhoz, amelyet az ember Budán a várból letekintve élvezhet. Maga a vár époly nagy változáson ment át, mint Pest. Ahol azelőtt jelentéktelen házak és sivár terek voltak, ma paloták állanak. A feljáratot is kiépítették, ennek ellenére ez mégis kényelmetlen, különösen télvíz idején. Azok a hivatalnokok, akik lenn laknak, kényelmetlen helyzetben vannak a följárás miatt, bár meggyőző az a látszat, hogy az adott helyzet­ben lehetetlenség nagyobb kényelmet megvalósítani. A várost szemlélve, az újonnan épített koronázási domb ragadja meg Seipp figyelmét. Ismertetve a koronázási domb jelentőségét, csodál­kozik, hogy az milyen siralmas állapotban van, noha megjegyzi, hogy a dombot a magyarok különösen tisztelik, mint általában mindent, ami a koronázással összefügg. A tisztelet megnyilvánulása a dombot körülvevő rács is mutatja. • • 12»

Next

/
Oldalképek
Tartalom