Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Fekete Lajos: Buda, Pest és Óbuda nem-mohamedán polgári lakossága 1547-ben és 1580-ban 116-136

BUDA, PESTES ÓBUDA NEM-MOHAMEDÁN POLGÁRI LAKOSSÁGA H7 esetenkint hivatalos úton Isztanbulba kerültek, az azóta eltelt századok alatt sok viszontagságon mentek keresztül, de úgy látszik, mégis nagyobb számban megmaradtak.

2

) A Budán tartott hivatalos iratok azonban kevésbbé szerencsésen élték át a viharos időket. Buda visszavívásakor a török iratanyagból alig valami kerülte ki a pusztulást és a Budára vonatkozó dzsizje-összeírásokból csak két év defteréi maradtak fenn

3

), az egyik azokból is csonka. Mivel a török állami levéltárak Magyarország és Budapest történetére rendkívül gazdagnak Ígérkező forrásanyagát a tudományos kutatás ma még nem használhatja, azt a forrásanyagot azonban, ami hozzáférhető helyen lelhető, máris ismerni szeretnők, az alábbiakban a Bécsben őrzött két török összeírás alapján vizsgálat tárgyává tesszük Buda, Pest és Óbuda nem-mohamedán polgári lakosságát 1547-ben és 1580-ban s azután Buda és Pest néhány helyrajzi megjelölését. Ezen összeírások a nem-mohamedán lakosokat gebrän-nak (az arab gebr perzsa többese) : tűzimádónak, máshitűnek nevezik, s olyan helyen, ahol az lehetséges és célszerű volt, vallási szempontok szerint csoportokra (dzsemáat), esetleg további alcsoportokra tagolják (melyeket szintén dzsemáat-nak vagy török szóval bölük-nek neveztek). Magyarországi lakóhelyeken három csoportot szoktak megkülönböztetni : az elsőbe, külön név nélkül, a benszülött keresztény elemet sorozták, amely magyar vidéken a nyugati kereszténységhez, szláv vidéken többnyire az orthodox egyházhoz tartozott; a második csoportban a zsidókat (jehüdijän : az arab jehüdí perzsa többese) ; a harmadikban a »koptokat« (kïptïjan : az arab kiptï perzsa többese) szokták összefoglalni. Az egyes csoportok nem egymás alatt, hanem egymás mellett álltak és — inkább a török adminisztráció megkönnyítése végett, mint az egyes közösségek érdekében — szűkebbkörű autonómiával birtak ; a keresztények élén magyar vidéken a bíró, szláv telepeken a kenéz vagy prímkor

4

) állt ; a zsidókat a kethüdá, a »koptokat« pedig, ha a keleti egyházhoz tartoztak, egy-egy kenéz, ha mohamedán hitet vallottak, egy-egy mohamedán elöljáró képviselte. A lakosságnak vallási szempontból való megosztása megfelelt az akkori török hivatalos szemléletnek, amely a maga birodalmát és népét is vallása után : müszlimánnak, mohamedánnak szerette nevezni, és alkalmasnak is látszott az osztályozásra, mert fajok és felekezetek határa eleinte sok helyen egybeesett. A török uralom előtt a Budán megtelepedett különféle népek is egészükben az egyik vagy másik valláshoz tartoztak. A török uralom kezdete körül azonban ez a helyzet megváltozott, mert éppen ezen időtájban a nyugati kereszténység több részre szakadt s a hívők régi csoportjait is megosztotta, s azonkívül a török hódítás nyomán megjelent a mohamedán vallás is és szintén hívőket vonzott magához ; a népek és felekezetek korábbi közös határai tehát elmosódtak. Az egyes közösségek tagjait egy későbbi pontban kielemezni, a bennszülöttől a jövevényt elválasztani igen nehéz volna. Szerencsére egyik forrásunk a török megszállás kezdetéről, az 1547-ik évi állapotokról számol be, így tehát biztos alapot nyújt ahhoz, hogy a lakosság megoszlását a török uralom kezdetén összeállítsuk ; ha pedig ennek eredményeit összevetjük