Tanulmányok Budapest Múltjából 6. (1938)

Horváth Henrik: Gótikus bronzmozsár a Halászbástyai Kőemléktárban 103-115

Gótikus bronzmozsár a Halászbástyai Kőemléktárban. Középkori kőmúzeumunk pár évvel ezelőtt jutott e szerény, de történeti és formai vonatkozásban eléggé érdekes darab birtokába. 10*5 cm magas és 12*5 cm átméretű bronzmozsárról van szó, mely eltekintve a fogantyú feletti kitört résztől, teljesen ép. Az edénytestnek kónikus formája van, lába gyűrű alakú, felső pereme mérsékelten kifelé öblösödik. Az edény testét hat borda ugyanannyi mezőre osztja. A zúzómozsar általános típusa áll előttünk, mely a XV. századból és a XVI. század elejéről számtalan példányban maradt ránk. A gótikus kultúrközösséghez tartozott európai országok történeti és iparművészeti múzeumaiban szép számban van képviselve. A hat bordától határolt mezőkben, sajnos, erősen elmosódott körvonalú és kissé nyers öntőtechnikájú három fejet ábrázoló médaillon, egy kettős arckép és egy madáralak szerepel, míg a hatodik mezőt csavartidomú fogantyú, illetve fül foglalja el. Az ezzel szemben eső mezőben, tehát nyilván különösen kiemelt helyen találjuk az említett kettős arcképet, a római császárokat feleségükkel vagy társuralkodóikkal ábrázoló pénzeken, gemmákon, kameákon szereplő párhuzamos arcképek mintájára. A három mellképmedaillon közül az egyik inkább reneszánsz-fejhez hasonlít, a másik közelebb áll a római imperátorábrázolásokhoz, míg a harmadik babérkoszorújával mindkét kor közös díszét, illetve jellemzőjét mutatja. Többek között Mátyás királyunk ikonográfiájának egyik állandóan visszatérő tartozéka ismerhető fel benne. A sommás öntés és az elmosódott arcvonások minden kétséget kizáró azonosításnak túlzottan nem kedveznek. Ezzel szemben azonban a szomszéd mezőben alkalmazott madárképben, egy bár közvetett, de eléggé jó bizonyítékot nyerünk e feltevés támogatására. Világosan kivehető, hogy ez a madár gyűrűt tart csőrében, tehát a Hunyadiak címerállatával azonos. Történeti távlatból bizonyos jelképes utalást érezünk ki abból a tényből, hogy egy antik érem- és gemmamintákkal díszített gótikus bronzedényen Corvin Mátyás arcképével és címerábrázolásával találkozunk, e két ízlésvilág határmezsgyéjén álló nagy királyéval és mecénáséval. Jelen sorainkkal szeretnénk ebből a felületes, határozatlan, post festum előállott szimbolikából szoros és szerves párhuzamokat kikristályosítani. Új formaiság beáramlása számára két út volt lehetséges. Egyes korés stílusáramlatoknak tudatos előnyben részesítése hatalmas műpártolók által, nagyszabású megrendelések, programszerű célkitűzések, fokozott import és ízlésdiktatúra révén. Ezek a tünetek a tények logikájából leg-