Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33
BUDA ÉS PEST KERESZTÉNY IPAROSSÁGA A TÖRÖK HÓDOI/TSÁG AlyATT 17 katolikusok azonosak voltak az Evlia Cselebinél említett vlach-okkal. Ha már most bizonyítottnak vesszük azt, hogy ezek a vlach-ok keresztény rácok voltak, akkor azt is elfogadhatjuk, hogy ezek a vlachok, illetőleg keresztény rácok művelték azt a 7000 budai szőlőskertet, amelyekről Bvlia Cselebi megemlékezett (252.), mert a török nem foglalkozott szőlőműveléssel. Támogatni látszik e feltevést az is, hogy a rácok Budán közvetlenül az 1686. évi visszafoglalás után nagyobb számban tűnnek fel s a budai szőlők túlnyomó nagy része a kezükön van. B feltevés ellen csupán az hozható fel, hogy az 1686. évi ostrom alatt egyetlen forrás sem emlékszik meg róluk, amit azzal vélünk megmagyarázhatni, hogy már az ostromló sereg megjelenése előtt elszéledtek s hajlékaik nem voltak említésreméltók, amint az ostrom utáni rác telepesek hajlékait is kezdetlegesekként tüntetik fel az összeírások. (Acsády : Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában 419.1.) Úgy látszik tehát, hogy a török hódoltság utolsó szakaszában ezek a katolikus rácok képviselték Budán a keresztény elemet, ezek azonban nem a várban, hanem az alsó városokban laktak s a lelki gondozásukra hivatott ferencrendiek valószínűen Pestről jártak át. A magyar lakosság száma a török hódoltság utolsó szakaszában egészen jelentéktelen lehetett s ezek vagy elpusztultak az 1686. évi ostrom alatt, vagy kiszöktek az ostromlott várból, amint Grimani Ferencnek a Buda alatti táborból 1686. július 16-án írott levelében is »hat Budáról menekült magyar«-ról olvasunk (Cornaro jelentései 195. 1.) s bizonyára többen is követték példájukat. A testvérváros sorsában Pest is osztozott, mert a mohácsi csata után Budához hasonlóan azt is felégette a győztes török hadsereg. 1540-ben német kézre jutott a város (Pray : Epistolae procerum II. k. 90. 1.), de az 1541-ben megjelent »Newe Zeyttung« szerint (Ballagi : Buda és Pest a világirodalomban 225. 1.) március 20-tól kezdve az ostromló török sereg, valamint a János király pártján álló budaiak egyaránt nagy kitartással ágyúzták s a nevezett »Newe Zeyttung« naponként számba veszi, hogy hány lövést tettek Pest városára. A török kézre jutott várost 1542-ben a németek ostromolták s ámbár elfoglalni nem tudták, mégis sok kárt tettek benne. {Károlyi : A német birodalom hadi vállalata = Századok 1880. évf. 634.1.) EI lehet képzelni, hogy ezek az ostromok alaposan megviselték a várost, ami külső megjelenésében erősen kifejezésre jutott. Kzzel szemben a keresztény lakosság hűségesen kitartott benne, ami azért történhetett meg, mert Pest katonai szempontból nem volt olyan fontos pont, hogy az őslakosság ottmaradása kellemetlen lett volna a hódítók számára. Ezenkívül Pest a török hódoltság tartama alatt sem vesztette el kereskedelmi jellegét s ennek fenntartása érdekében meg kellett tűrni a keresztény lakosságot. Mikor a város 1541-ben török kézre került, az egykorú »Warhafftige Anzeigung« is megemlékezik róla, hogy a hódítók itt jól felszerelt boltokat találtak (alle Gewelb so von Handelsleutten darin gewest, alle wahr da bliben). A pestvárosi kereskedelem részletesebb leírását az 1587-ben itt járt Reinhold Lubenau útleírásában találjuk meg, ahol szépen épült házakról olvashatunk (es hatt auch besser und schöner Heuser drein den in Oven) s magyarázatul az szolgál, hogy a jobbmódú kereskedők nem Budán, hanem Pesten laktak (dan die meisten und vornembsten Kaufleutt aida wohnen). .3 Tanulmányok Budapest múltjából V.
