Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33
18 GÁRDONYI ALBERT A pesti keresztény lakosságról elsőnek az 1577-ben itt járt Schweiger Salamon, emlékezett meg, kinek útleírása szerint saját templomuk és papjuk volts tudomása szerint az evangélikus hitet vallották (wohnen etliche Christen darinn, haben ein eigen Kirchen und ein eigenen Pfarrer, die sey evangelischen Lehr, wie man berichtet, zugethan). A pesti pap neve Lampe Adolf »História ecclesiae reformatae« című műve szerint (243. 1.) Tsanádi János volt, aki a hercegszőlősi zsinat aláírói között szerepel. Reinhold Lubenau szerint is evangélikus volt a hódoltságkori Pest keresztény lakossága (ist derselbe Pfarrder lutherischen Religion) s a város bírája is a keresztények közül került ki (der Richter der Stadt Pest wahr ein Christ), ami nagyobbszámú keresztény lakosságra vall. Pest város keresztény lakosságát illetően figyelemreméltó, hogy az itt járt idegenek csupán evangélikusokról tudnak, holott ugyanakkor Budán még ferencrendi barátok is működtek, amiből arra kell következtetni, hogy a pesti keresztények sorában a XVI. század végén alig lehettek katolikusok, mert különben a buzgó ferencrendi barátok ide is kiterjesztették volna működésüket, a mint Budáról történt kiűzetésük után valósággal Pest lett működésük központja. Az 1602. évi ostrom sokat ártott Pest városának, mert először az ostromló németek lőtték a dunai hajókról s mikor aztán a németek kezére került, a budai török ágyúztatta ismételten éppen úgy, amint Hentzí tette az 1849. évi ostrom alatt. (Veress Endre : Buda és Pest 1602—1603. évi ostroma — Hadtörténelmi Közlemények 1910. évf. 52. s kk.) Ez az. ostrom annyira megviselte a várost, hogy az 1605-ben itt járt Bocatius János kassai bíró elszomorító képet festett róla (Bél: Adparatus 335. 1.). De nem csupán a város külsejét viselte meg az ostrom, a lakosság vagyonosabb része is elhagyta, mert ugyanazon Bocatius János szerint az emberiség salakjából került ki a város népessége (fex paucorum hominum et colluvies), aminek az a legtermészetesebb magyarázata, hogy a jobbmódúakat valami menekülésre kényszerítette. Az 1602. évi ostrom előtt pusztulhatott el a keresztény templom is, amelynek újjáépítésére Kőrös városa 1647-ben pénzsegélyt adott (Okmánytár a hódoltság történetéhez II. k. 142. 1.) s ez a keresztény templom a hódoltság végéig fennállott aztán. A pesti keresztény lakosság fennmaradásáról a XVII. századból több bizonyítékunk is van, amely bizonyítékok száma a jövőben bizonyára, még szaporodni fog. Elsőnek »Pesten lakó Musztafa Kalogli hatalmas török császár pesti végvárában egyik csatázó vitéz« 1610 május 4-én kelt oklevelét említhetjük, melynek eredetije nem maradt fenn, meg van azonban a másolata Zólyom vármegye közgyűlési jegyzőkönyvében a következőfelirással »Turcicarum verő literarum pro eadem Anna Crudi datarum et. expeditarum tenor talis est«, tehát az eredeti a közgyűlés előtt volt. Ezt az oklevelet a bucsai pap felesége számára állította ki a nevezett török vitéz azon célból, hogy szabad járás-kelése legyen a hódoltság területén. Az oklevél szavai szerint a nevezett asszony »az más télen esett volt rabságra. Kuzengben a pesti harcunkon, kezemben kerülvén sok szenvedés után, különben szabadulása nem lehetett, hanem meg kellett czaczolni (sarcolni helyett) kilencven tallérban és három réf csizmacsinban (»karmazsinban« helyett). Az magyar keresztyének kezességére bizonyos ideig kibocsátottam az czaczáért, minthogy maga javaiból elégtelen czaczot letenni,.
