Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33

BUDA ÉS PEST KERESZTÉNY LAKOSSÁGA A TÖRÖK HÓDOI/TSÁG AI,ATT 27 Donau Strand« címen újból kiadásra került. Az első kiadást »L'

origine del Danubio« címen olaszra fordították s »Pietro Lione vescovo di Ceneda«nak ajánlva már 1684-ben kiadták Velencében a metszetekkel együtt. Olaszra fordították az 1684-ben megjelent »Der vermehrte Donau Strand«-ot is, amely 1685-ben több kiadást ért el s ezek egyike ugyanazon »Pietro Lione vescovo di Ceneda«-nak van ajánlva. Birken művének összes német és olasz kiadásai a Dillich-krónika második és harmadik kiadásában található óbudai metszetekkel vannak illusztrálva, amely metszetek a Dillich korában természethűek voltak, Birken korában azonban aligha feleltek meg már a valóságnak, mert hiszen csaknem egy egész évszázad múlt el azóta. Dillich metszeteit szívesen felhasználták honfitársai, nevezetesen az 1603-ban kiadott »Chronologia oder historische Beschreibung aller Kriegsempörungen und Belagerungen der Statt und Vestungen etc dergleichen vor niemals in Truck ausgangen, zusammen verfasst und beschrieben durch Hieronymum Ortelium Augustanum etc von neuem mit Fleiss corrigirt, an etlichen Orten mercklich augirt, dartzu mit mehreren Kupfferstücken getziert, Nürnberg bei Johann Sibmacher«. Ez a Johann Sibmacher az előszót mint »Gradirer und Burger« ellenjegyzi s maga is bevallja, hogy a metszeteket más munkákból vette át (so mir bekommen gewest), amit a metszetek összehasonlítása alapján a Dillich krónikájára kell magyaráznunk. Nevezetesen Dillichtől vette át a budai vár nyugat felőli ábrázolását s csupán abban különbözik Dillichtől, hogy csatajelenetekkel bővítette az eredeti metszetet. Mindezek alapján megállapítható, hogy Dillich krónikájának a metszetei voltak a későbbi hasonló természetű munkákban található metszetek forrásai, ezek a metszetek azonban csupán Dillich korára fogadhatók el természethü ábrázolásoknak, később minden értéküket elvesztették, mert Buda, Óbuda stb. a XVII. század folyamán kétségtelenül változásokon ment keresztül, amelyekkel a Dillich nyomán készült metszetek nem számoltak. A visszaköltözött óbudai jobbágyok sorsa nem volt irigylésreméltó, mert a gazdálkodás megkezdésének nehézségeihez járult az is, hogy kétfelé kellett adózniok, t. i. Budán a török császárnak és Komáromban a magyar királynak, amint ezt 1608 augusztus 3-án a magyar kamarához intézett levelükben a következő módon fejezték ki : »Miulta az Török nemzetségh kezte az országot bírnia, azulta az komáromi Vdvarbíró birt bennönket ő felsége után és annak fizettük, valamivel tartoztunk, ennek kivele soha heliünkbe lakván más urat nem kerestünk« Ez a kétfelé adózás a végvidékeken, ahol a török és magyar terület érintkezett egymással, nem volt szokatlan s megkímélte a végvidék községeit a portyázó csapatok zsarolásaitól. Nem csupán a török hódoltság alatt élő óbudaiak, hanem a budavári keresztények is jogszerűnek tartották, hogy a magyar királynak is adózzanak, amint Pálffy Miklósnak 1596 január 22-én Mátyás főherceghez intézett leveléből értesülünk, hogy a budavári keresztények azon a címen kérték a magyar királynak járó adó alóli felmentésüket, hogy a Csonkatoronyban raboskodó s éhező keresztényeket kénytelenek élelmezni. (Jedlicska id. m. 593. 1.) Az adóterhek ellen csupán akkor emelték fel tiltakozó szavukat az óbudaiak, amikor a töröktől visszafoglalt Vác