Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33
28 GÁRDONYI ALBERT kapitánya is adót és szolgálatot kezdett követelni rajtuk azon a címen, hogy »Komáromban öszven jeolven végeztek volna, hogy Óbuda Váczra tartana«. Ezzel szemben az idézett 1608 augusztus 3-án kelt levél szerint »soha ez Óbuda sem Váczhoz, sem egiébhez nem halgatot, sem az régi keresztiének ideiben, sem az idegen török nemzetségnek ideiben« s éppen ezért arra kérték a magyar kamarát, hogy »az mint az régi iámbor kereztien fejedelmek ideiben volt, most is ug légien és az w felségeiét senki ne tulajdonícsa magának«. A magyar királyra történt hivatkozás egészen helytálló volt s az 1518. évi dekrétum 14. szakaszán alapszik, mely szerint Óbuda minden jövedelme és szolgálmánya a királyi udvartartást illette (pro sustentatione et conservatione coquinae regiae maiestatis ad manus provisoris Budensis assignentur). Az óbudaiak kérését a budai basa helyettese, Bekir bég is (Török magyarhoni okmánytár I. k. 88. 1.) pártolta s e célból a komáromi főkapitányhoz levelet intézett, melyben kifejtette, hogy az óbudaiak »régtoel fogván az magiar rezreol az felséges király számára valók legének« és Komáromba adóztak, amivel szemben most a váci kapitány is szolgálatot követel rajtuk. A török pártfogólevele könnyen megérthető, mert félő volt, hogy az óbudaiak a sokfelé adózás terhét nem fogják bírni s ismét elszélednek. Viszont a váci kapitány követelései is érthetők, ha figyelembe vesszük, hogy a váci várat a zsitvatoroki békekötés juttatta a magyar király kezére s ez a fontos végvár rettentő állapotban volt, mert az 1597. évi török ostrom alatt akkori kapitánya felrobbantotta. A váci vár kapitánya, Dóczy Orbán tehát azon igyekezett, hogy ezt a fontos végvárat ismét védhető állapotba helyezze s minthogy ebben az időben átmenetileg Torda, Tótfalú, Bogdán és Megyer is a kezén volt (Karcsú : Vácz története I. k. 50. l.),ezek lakosságát az óbudaiakkal együtt berendelte az erődítési munkálatok végzésére s ez indította az óbudaiakat a panaszra. A már idézett 1608 augusztus 3-Í panaszos levél után 1608 szeptember 26-án újabb panaszos levelet intéztek a magyar kamarához, amelyet az óbudaiakon kívül a szentendreiek, tordaiak, tótfalusiak, bogdániak, budakesziek és budaörsiek is aláírtak. Ebben a panaszos levélben is az van előadva, hogy „regenten ezek az heliek, mikor Budában kereztien feiedelmek laktak, az királ w felsége hívei és zabadosi voltának mindenkoron, de minek utánna idegen nemzetre szállott immár, az török rendire, mindenkor az budai passa szamara voltak, az kereztieneknek penig rendekre veszvén ismeglen mint regenten ugian ez utánnis királ w felsége számára voltának.« A váczi kapitány követeléseivel szemben kijelentették a nevezett levélben, hogy »ha ez ig lezen, hogy Váczá is fognak birnia, oda is adót, tizedet zolgalattal egietemben raitunk kezdenek tenni, mi semmiképen azt el nem szenvethettiük, hanem ismeglen nekünk el kel pusztulnunk.« Hasztalan volt azonban ez az újabb panaszos levél is, mert az 1613. évi dekrétum 8. szakasza még is úgy intézkedett, hogy az óbudaiak kötelesek a váczi vár erődítési munkálataiban részt venni (ad Vácz insula supra et infra Budam, comitatus Pest et Pilis, item Szent Endre, Óbuda et Verőcze), ami természetesen nem jelentette a rendelkezés végrehajthatóságát is, mert hiszen Óbuda a török hódoltság területén állott. Ez az óbudaiak számára kellemetlen helyzet azonban nem tartott sokáig, mert Vác 1619-ben Bethlen Gábor kezére került, aki 1620-ban a töröknek adta s
