Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33

BUDA ÉS PEST KERESZTÉNY LAKOSSÁGA A TÖRÖK HÓDOI/TSÁG AI,ATT 23 mázó »Diseurs das ist grundtlicher und warhafftiger Bericht« című nyomtatvány (Akadémiai könyvtár) végül november 3-áról azt közli, hogy a Buda körül fekvő falvakból az összes parasztokat kiköltöztették (man hat auch aus allen umbligenden Doerfern unter Ofen das Bawrsvolck alles weggenommen) s a törökök a várfalaknál lekiabáltak rájuk, hogy ne vigyék el jobbágyaikat, mert ezzel nagy károkat okoznak nekik. Az előadottak azt jelentették, hogy 1598-ra Buda vidéke teljesen elnéptelenedett, mert a keresztény jobbágyokon kívül mások nem lakták a szóbanforgó vidéket. Katonai szempontból ez kétségtelenül nagy eredmény volt, mert a budai török várőrséget megfélemlítette s a budavári lakosság élelmezését megnehezítette : nemzeti szempontból azonban pótolhatatlan veszteséget jelentett, mert az elköltöztetett lakosság helye a legtöbb esetben pusztán maradt a török hódoltság végéig, a török hódoltság után pedig idegen telepesek szállották meg a magyarság ősi lakhelyeit, amelyek a honfoglalástól kezdve mindig magyar kézen voltak. A XVI. és XVII. századok fordulóján egy ideig Óbuda is pusztán állott, ezt azonban nem erőszakos beavatkozás, hanem a lakosság tömeges elköltözése okozta. Ebben az időben harctérré lett ugyan Óbuda környéke, ez azonban nem volt oka közvetlenül az előadott tömeges elköltözésnek. Az Esztergom 1595. évi ostromáról részletesen beszámoló »Mansfeldische Histori, Schlacht und herrliche Victoria in Ungarn« című egykorú nyomtatványban (Múzeumi könyvtár) ugyanis azt olvassuk, hogy 1595 augusztus 31-én Óbuda alatt verte szét Nádasdy Ferenc azt a török sereget, amely Esztergom felmentésére készült. Ezzel szemben az óbudai keresztények a helyükön maradtak s csupán az Óbudán lakó törökök költöztek be a biztosabb budai várba. 1596 január 22-én viszont Pálffy Miklós esztergomi főkapitány azt jelentette Mátyás főhercegnek (Jedlicska Pál: Adatok Pálffy Miklós életrajza és korához 592. 1.), hogy az óbudaiak már Esztergom első ostroma idején szabadulni akartak a török rabigától, akkor azonban lehetetlen volt segélyükre lenni. Esztergom visszafoglalása után megújították kérésüket, aminek teljesítése elől nem lehetett kitérni. Miután alaposan meggyőződött róla, hogy az óbudaiak segélykérése mögött nem lappang török cselvetés, nagyobb csapatot küldött Óbudára, melynek fedezete alatt nem csupán az óbudaiak hagyták el lakóhelyüket, hanem a pócsmegyeriek is követték példájukat. Összesen 2066 lelket költöztettek át ily módon a török hódoltság területéről s ingóságaikat 195 szekéren szállították el, amelyek elé 6, 8, 10 és 12 ökör volt fogva. Egyetlen embert sem hagytak ott s nagymennyiségű szarvasmarhát is elhajtottak. A jelentés szerint a törökök üldözőbe vették ugyan a menekülőket, de nem tudták beérni. Eddig tart Pálffy Miklós jelentése, amiből mindenekelőtt azt lehet megállapítani, hogy Óbuda lakossága a budai vár 1541. évi megszállása után is a helyén maradt egészen addig, amíg 1595-ben Esztergom vára fel nem szabadult a hódoltság alól. Megállapítható továbbá az is, hogy Óbuda lakosságát nem az erőszak kényszerítette tűzhelyei elhagyására, hanem maga kívánkozott el onnét s az új esztergomi főkapitány, Pálffy Miklós volt segítségére, hogy tervét végre is hajthatta. Az óbudai lakosság «elköltözése tipikus jobbágyszöktetés volt, ami a hódolt falvak lakosságával szemben nem tartozott a ritkaságok közé. Az 1642. évi szőnyi béketárgya-