Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33

24 GÁRDONYI ALBERT lások alatt is azt panaszolták a szolnoki törökök (Szőnyi béke okmánytára 303. 1.), hogy a németek védelme alatt álló hajdúk rábeszélik a hódolt lakosságot falvaik elhagyására (hajdones sub tutela Germanorum degentes incitant rusticam plebem nobis dedititiam ad deserendos suos pagos). Ilyen rábeszélések előzhették meg az óbudaiak szökését is s Pálffy Miklós csak azért hangoztatta ismételt kérésüket, hogy a felelősséget elkerülje, ha ebből esetleg bajok származnának. Az óbudai jobbágyszöktetés nagy port vert fél s a külföldön is. élénk visszhangra talált. Különösen a berlini Staatsbibliothek tulajdonát képező egykorú »Newe Zeittung« leírását kell kiemelnünk, mely a Pálffy Miklós jelentésében foglaltakat több tekintetben kiegészíti. (Ballagi : Budapest a világirodalomban I. k. 413. 1.) E szerint az óbudaiak átköltöztetése az éj sötétjének a leple alatt történt, a budavári törökök azonban mégis tudomást szereztek róla s világot is gyújtottak a várfalakon, de nem kaptak engedélyt a szökevények üldözésére, amit egészen természetesnek tartunk, mert hiszen a budai várparancsnok nem tudhatta, hogy mekkora ellenséges haderővel áll szemben. (Haben daselbsten gegen nachts die Christen, Mann, Weib und Kind sampt Hab, Guet und Viech darvon gefürt — und obwoln die Türeken in dem Schlosz zu ihrem Abzug mit Internen herausz geleuchtet und ein grosses Geschrey gemacht, haben sie doch bey der Nacht sich nicht herausbegeben dörf fen.) Pálffy jelentésével azonos módon számlálja el a Newe Zeittung az ingóságokat szállító ökrös szekereket, hozzáteszi azonban, hogy az öregeket és az asszonyokat két nagy hajó vitte Esztergomba. A hajók útját az tette biztossá, hogy Vác és Visegrád ebben az időben nem volt török kézen s az üldözés inkább az ingóságokat szállító szekerek nyomán indult. Teljesen azonos módon írja le az eseményt Crusius Márton 1596-ban megjelent »Paraleipomenos rerum Svevicarum liber« című munkájában, amely azt is tudja az óbudaiakról, hogy Érsekújvárott akarják őket letelepíteni (dicebaturque eos Neuheusium deductum iri) s hogy az óbudaiak megszöktetése nagy veszteséget jelentett a budai török őrség számára, mert tőlük szerezte be élelmiszereit (quorum fuga Budanis Novis incommodo accidit, commeatum inde petére solitis). Az ugyancsak 1596-ban megjelent »Warhaffte glueckliche Zeyttung und Victorien« című nyomtatvány szerint (Akadémiai könyvtár) végül az óbudaiakat egyelőre Esztergomban telepítették le (welchen allen genugsam Wohnung derselben Ort und Refierherumb eingeben worden), hogy a földet műveljék s Érsekújvárra leendő áttelepítésük csupán tervbe volt véve (die man alle über Wasser auffs Newhäusel zu fueren wirdt). Dilbaum Sámuel 1605-ben kiadott »E'ixwvoyccxpía aller deren Ungarischer Staett, Voestungen, Castellen und Haeuser, welche von Anfang der Regierung Rudolphi. bis auff den 1603 Jar mit Krieg erobert oder verlohren worden« című műve képben és versben is megörökítette ezt az eseményt s a menekültekről elmondja még, hogy Esztergomból rövidesen tovább kellett menniök s Érsekújvárott és környékén nyertek végleges elhelyezést (welche man den andern tags vber das Wasser geführt und auff das Neuhausz und andere ort hin und wider auszgetheilet und einlosiert), ami teljesen megegyezik a Crusius Márton idézett művében foglaltakkal.