Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)

Gárdonyi Albert: Buda és Pest keresztény lakossága a török hódoltság alatt 13-33

BUDA ÉS PEST KERESZTÉNY LAKOSSÁGA A TÖRÖK HÓDOLTSÁG AI.ATT lg kellett az magyar keresztyének között koldulásra kifolyamodni.« A megállapított váltságdíjnak koldulás útján való megszerzése rendes szokás volt a hódoltság idejében s az oklevélben szereplő Krúdy Anna számára török gazdája négy esztendőt engedélyezett, amely idő alatt a váltságdíjat köteles volt összeszedni, ellenkező esetben vissza kellett térnie a rabságba. Az esetről is gondoskodott az oklevél, ha az asszony a váltságdíj megszerzése előtt meghalna, ez esetben t. i. János fia volt köteles folytatni a koldulást. Ez oklevél bennünket érdeklő legérdekesebb része, hogy a »magyar keresztyének kezességére« nyert koldulási szabadságot az asszony, ami amellett tanúskodik, hogy Pesten 1610-ben még annyi keresztyén lakott, hogy ezek kezességét a rabtartó török elegendőnek tekintette. A pesti keresztény lakosság jelentős száma mellett tanúskodik továbbá azon 1620 augusztus 22-én kelt magyar nyelvű levél is, melyet a »pesti bírák és fejenkint mind az egész keresztyén tanács« intézett Kassa város tanácsához s amely Kassa város levéltárában maradt fenn. E levél szerint »jőve mi élőnkben ez mi köztünk lakozó Pesti Korlát Pál deákné asszonyunk és tőn említést, hogy az Istenben elnyugodott Korlát Pál deák meghagyatott árváinak volt némi nemű summa pénzek Nagy Andrásnénál, melyet nem a végre bízott volt kezében, hogy örökké nála maradjon, és a Pál deák árváitól elveszesse, hanem hogy ideig éljen vele és az árváknak megtartsa, amelyet mi is fejenkint jól tudunk.« Vagyis Korlát Pál özvegye Nagy Andrásnétól visszakövetelte azt a pénzt, amit néhai ura a nevezett asszonynak átadott. Ezt a pénzt Nagy Andrásné a maga számára követelte azon a címen, hogy »őstől maradt volna az a pénz és az ő anyjának saját pénze volt volna és ha ad 13 die Septembris juxta novum (t. i. calendarium) ez Pál deákné fel nem menend Kassára, tehát ugyan elesik a pénztől.« Ebből kitetszik, hogy Nagy Andrásné a Korlát Pál özvegyének az anyja volt s Kassa város tanácsa előtt pert indított a saját leánya ellen, aki viszont pesti lakos volt s a pesti »keresztyén tanács« közbenjárását kérte ez ügyben. A pesti tanács levéllel teljesítette az özvegy kérését, amely szerint »bizonyságot teszünk egész várossal, hogy az a pénz nem a Nagy Andrásnéé volt és nem illeti az ő maradékit, hanem a meghalt Korlát Pál deák árváit, mert jól tudjuk, hogy nem csak annival volt Korlát Pál deák az Nagy Andrásnénak még éltiben is, hanem nagy sok segítséggel volt nekie.« Ezen kívül azt is megállapítja a pesti tanács nevezett levelében, hogy a per szeptember 13-ára kitűzött tárgyalására Korlát Pál özvegye nem utazhatik Kassára, mert »egy az, hogy rövid időt praefigált kegyelmetek ; más az : félelmes az út ; harmadik, az mi legnagyobb : újonnan jött fejedelmünk vagyon (t. i. a budai basát érti), kinek még erkölcsit nem tudjuk, ők penig nem hogy ily böcsületes és nevezetes emberen nem kapnának, de még a legszeginben is úgy annira, hogy külömben el nem mehetne, hanemha bizonyos kezeseket állatna elő.« Vagyis a pesti keresztény lakosság mozgási szabadsága korlátozott volt, mert adófizető alattvalói voltak a töröknek s félni lehetett tőle, hogy megszöknek, ami az adó csökkenését jelentette volna. Ilyen körülmények között Korlát Pál özvegye nem vehetett részt a kassai tárgyaláson, ennek következtében »mi előttünk vallja képiben Kassai Kalmár János urunkat, ki őkigyelmének veje és vér ahoz a pénzhez ilyen okon, hogy valamint ő annak a pénznek magához való vételében forgolódik, 3*