Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban 242-270
258 BÁNRÉVY GYÖRGY rendkívüli kincstári jövedelmek biztosítása. Vörster nem tagadja, hogy kezdetben minden nehezen fog menni, de biztosan állítja, hogy állandó lakosság betelepedésével »kan man ein Auskommen, sonst aber nicht den geringsten Nuzen hofen«. Vörster ismételten felhívja a Kamara figyelmét, hogy mekkora kár származik abból, ha a katonaság, a helyőrség és tisztek kisajátítják a kincstári jövedelmeket és általában beleszólnak a gazdasági ügyek intézésébe. Ezt a kérdést a magyar királyi kamara is érinti, amikor harmincadhivatal felállítását szorgalmazva, a Haditanácsnál való közbenjárásra kéri fel az udvari Kamarát, hogy a várparancsnok ne gördítsen akadályt a kincstári berendezkedés megszervezésének útjába (szept. 12). Az udvari Kamara abbeli reményének ad kifejezést, hogy a katonaság illetéktelen beleavatkozásával nem fogja a Felség érdekeit sérteni, annál is kevésbbé, mert a várparancsnok is rendes javadalmazást élvez a kincstári jövedelmekből (nov. 2). 53 ) Az udvari Kamara az uralkodó jóváhagyásával Budára a kamarai berendezkedés felügyelőjéül, illetve a kamarai ügyek vezetőjéül Werlein János István érsekújvári kamarai inspektort szemelte ki mint hozzáértő, a dolgokban jártas férfiút. Werlein kinevezése szeptember 10-én kelt, de csak a hó végén kezdte meg működését Budán. Gyakorlatát Érsekújvár és Esztergom kincstári igazgatása folyamán szerezte, melyet még Érsekújvár visszahódítása (1685) előtt, 1684-ben vett át a nemsokára rá elhalt Belchamps udvari kamarai tanácsostól. Budán is az addig követett és Érsekujvárott és Esztergomban is alkalmazott elvek szerint kellett eljárnia. A kamarai berendezkedést illetőleg az összes új szerzeményre (neoacquistica) vonatkozó elgondolások voltak irányadók. Werlein megbízatása ellen csak egy valakinek a felszólalásáról tudunk. Ez hartenfelsi Härtl Lénárt címzetes főhadbiztos és komáromi élelmezési intéző volt, aki Beck várparancsnok előtt Werleint, mint aki »nit allerdings comportabl ist«, még mielőtt az Budára érkezett volna, kedvezőtlen bírálatban részesítette. Hartlből azonban valószínűleg csak a sértett hiúság és irigység beszélt. Közvetlenül a visszafoglalást követő napokban (szept. 5.) ugyanis ő kapott megbízást Budán a kamarai és a hadbiztosság hatáskörébe tartozó ügyek felügyeletére. Rabattá Rudolf gróf főhadbiztostól eredő küldetése azonban csak átmeneti jellegű volt, bár — Werlein szerint — már Komáromban, tehát még Budára érkezése előtt, azt híresztelte magáról, hogy reá ruházták a budai kamarai adminisztrátor tisztségét. Härtl azonban legjobb esetben is csak Werlein megérkezéséig működhetett Budán, de azóta sem szűnt meg erősködni, hogy a budai kamarai inspektor végre is kénytelen lesz átadni neki a helyét. Ez azonban nem következett be. Werlein Härtl keze művét látta a főhadbiztosság egy felülvizsgáló bizottságának jelentésében is, ahol súlyos kifogások voltak felsorakoztatva a budai kamarai inspektor ellen. Werlein 1687 január 16-án terjedelmes válasziratban cáfolta a vádakat, részletesen beszámolva Budán végzett munkájáról. Werlein mellé a Kamara egy harmincadost és vámtisztviselőket, építési írnokot és más hivatalnokokat is rendelt Budára. Az inspektor szeptember 28-án este érkezett új állomáshelyére és rögtön másnap — a vasárnapi ünnep ellenére — értekezett a várparancsnokkal és egy kísérőül
