Tanulmányok Budapest Múltjából 5. (1936)
Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban 242-270
256 BÁNRÉVY GYÖRGY Három katonai mérnök nevét ismerjük, akikről biztosan megállapítható, hogy Beck parancsnoksága alatt a budai helyőrségnél teljesítettek szolgálatot. De la Vigne Miklós, Strakowitz Efraim és Ortha között azonban csakhamar összetűzésre került sor, mert mindegyik magának akarta a mérnöki teendők igazgatását megszerezni. A Haditanács intézkedésére De la Vigne lett budai főmérnök, míg a másik kettőt Bécsbe vezényelték. Közben azonban Beck Orthát a Haditanács utólagos jóváhagyásával Szolnokra küldte, Strakowitz pedig a török által még szeptemberben felégetett Hatvanról készített tervrajzot, úgyhogy De la Vigne mellett nem maradt senki. Október 6-án érdeklődött a Haditanács a várparancsnoknál, hogy hány mérnökre volna szükség az igazgatást ellátó De la Vigne-en kívül. December végén De la Vigne Miklós engedélyt nyert arra, hogy Bécsbe utazzék ; helyét öccse, János Marcell foglalta el. De la Vigne Miklós neve ismert egy 1687-ben Budaváráról készített rézmetszetű alaprajza és évmegjelölés nélkül az 1686 utáni időben keletkezett több budai felvétele révén (5 profil, részletterv a nagy palota-rondelláról és egy valószínűleg tőle származó pontos budai tervrajz). Strakowitz szolgálatát 1685-ben kezdte a bajor seregben és innen került Lotharingiai Károly törzskarához. Még egy francia segédmérnök nevét olvassuk ebből az időből Budán : bizonyos strassburgi származású Du Bois-ét. Október 30-án jelenti Beck, hogy Du Bois Budáról Székesfehérvár felé szökött. Ennek magyarázatául szolgál a Haditanács november 18-i válasza, mely meghagyja, hogy a szökevényt, akinek lelkét egy Strassburgban elkövetett gyilkosság terheli, nyomozni kell. Ezen az epizódon túl Du Bois neve is, de Ortháé meg épen« seggel csak üres név, mert erre a két mérnökre vonatkozó közelebbi adatokról és Budán vagy másutt végzett munkájukról az eddig felkutatott források nem emlékeznek meg. 50 ) Buchingen Ferenc Bernát budai tüzérparancsnok 1690 október 25-én a Haditanácshoz intézett jelentésében megemlékezett arról, hogy a török állandóan 200 puskaművest foglalkoztatott Budán. Közvetlenül a visszafoglalás után még több jogosultsága lett volna egy ilyen, önérzetet, becsvágyat növelő, versengésre buzdító példára való hivatkozásnak. Budán a helyőrség felszerelésétől eltekintve semmiféle tüzérségi berendezés nem állt rendelkezésre. Egyetlenegy ágyú sem maradt a Várban használható állapotban. Az, hogy voltak jelentkezők az ágyúk megigazítására és felszerelésére, korántsem tette feleslegessé, hogy Bécsből még szeptember elején 6 darab 25 fontos öreg ágyút (Cartaunen) leküldöttek. Ágyúöntőház természetesen nem volt a Várban: egyelőre két kovácsműhely berendezésével tették lehetővé legalább a kézifegyverek javítását és karbantartását (szept. 29.). Az ágyúk javítását és felszerelését a Haditanács rendeletére Enzinger János puskaműves, bécsi lőporkészítő végezte, aki Sybert Viktorin alezredes parancsnoksága alatt ideiglenesen a tüzérségi szükségletek ellátásával általában is meg volt bízva, mindaddig, amíg a Budára kinevezett tüzérparancsnok (Zeugleutnant), Buchingen Ferenc Bernát, ide nem érkezett és át nem vette hivatalát (október 13—23). Novemberben az ágyúk, egyéb tüzérségi felszerelések és a lőszer még mindig a szabad ég alatt hevertek, kitéve a rongálódásnak és pusztulásnak. November 17-én végre utasította a Haditanács Beck várparancsnokot, hogy keressen a Várban
